| Küzdőtér |
|
|
|
Már nem érzek, csak hagyom,
hogy belém hulljon minden,
ami volt, esztelen – bénán,
míg meztelen tested illata
belém hatol, s te némán
motozol bennem, de elvesztél,
pedig voltál nyugtalan fény
és végtelen hitbe őszülő ihlet,
varázsütésre lopott vallomás.
Nem kell több képzelt kereszt –
cseppenként adagolt békülő
fájdalom bennem az elmúlás,
bárhová indulok nélküled,
a világ ránca takarja arcom,
belőlem a félelem menekül:
legyintéssé lényegült
mozdulatlanságod
végül mégis megöl.
|
Ideje: December 05, vasárnap, 22:47:03 - sotto
|
|
| |
|
| "Józanság" | Belépés/Regisztráció | 2 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Józanság (Pontok: 1)
Paulus (pars@freemail.hu) Ideje: December 07, kedd, 09:18:38
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Mivel a kritikai zónába tetted fel a versed és gondolom várod, hogy valaki reagáljon, én megpróbálkozom vele. Szerintem ez a vers jó. Nem nagyon jó, de itt mindenképpen kiemelkedő. Arról szól, amiről az összlírai termés kb. fele: az elmúlás (szerelem, élet, stb.) felett érzett fájdalomról. Van benne egy elég nagy hatású kép: "bárhová indulok nélküled,
a világ ránca takarja arcom, ". Már ezért is érdemes volt megírni. (bár én nem tennék vesszőt a "nélküled" után, de ez a Te dolgod.) Az utolsó versszak is hatásos. Még egy formai kifogás: Az első strófa kivételével a vers rímtelen, viszont az alliterációk és a gondolatok felépülése ritmikussá teszik. Szerintem fölösleges az az egyetlen rím (bénán-némán, ráadásul elég hétköznapi), pedig úgy látom nagy figyelemmel voltál rá, hiszen sorátlépéses pozicióba tetted. Ettől függetlenül a vers jó, gratulálok. |
|
|
|
|
|
|
