 |
Vers: Ki választott? Kiválasztott |
|
Elhalványulsz, oszlik sötétségem
ujjaid nyomán, a soha mámorában
játszol velem, mással, talán.
Görbülő tér szemedben a bánat,
érzéstelenített gondolatok sírnak
utánad, ha játszol velem, de te más
halkuló tegnapját csillapítod,
széttépsz, összeraksz magadnak:
lebegő játszótered, símuló képzelet.
Veled utazik a szelíd érintés:
búcsúzó síneken sem kattog
a fájdalom tovább, ha arra jársz.
Transz-magányba őrült tenyereden
csorgunk illatosan, kérőn: szeress!
Isten megilletődve bólint utadra,
mert alkotott, s te játszol - velem,
mással és engedi, hisz kedvére való
viszkető sebű hétköznapi valóságod.
Utóhang:
Ideád másnapos zsibbadás az érben,
üvöltő térben lebegő, sápadt salakanyag.
|
Ideje: December 12, vasárnap, 14:56:53 - sotto
|
|
| |
|
