| Küzdőtér |
|
|
|
 |
(csak egy mese)
|
Egyszer, egy bús éjszakámon
A holdat néztem,
S az véres-fájón
Nézett vissza rám.
Mellettem a tűzben ültek,
Sikítoztak rég-holt lelkek,
S a hangoktól szédült fejjel,
Holdat néző sápadt szemmel
Láttam éltem szürkeségét,
S közel, közel kívántam végét.
S eldobtam a papírt, tollat.
S hozta őt a szél, a sóhaj.
Tűz-szemében sok lélek lakott,
S szájába sok-ezer hang hangot adott.
- Figyelj ! - Így szólt a démon.
Tollát kezembe tette,
Kezem írni vezette.
És csoda született a lég-lapon:
Az eső,
Cseppjeivel könnyet ejtve,
A nap,
S a felhők ránevetve,
A szél,
Mikor mosolygó arcodról
Könnyet csal szemedbe,
Az éj,
Vésszel, vággyal telve.
És mondta: - Írd te !
S kezem magát vezette.
S láttam sok embert sírni,
Meghalni, hogy űrt teremtve
Fiaik lépjenek helyükbe.
A Szerelmet,
Életet ültetve szívekbe,
A Dalt,
Kedvet az életre,
- Látom, - szólt még - érted.
Kézenfogott, s eltűnt.
Most valahol bennem élhet,
Gondolattal, s tettel éltet,
És tudod, mindezt csakis, csakis
Érted.
|
Ideje: Január 16, vasárnap, 13:02:54 - Bri
|
|
| |
|
| "A költő" | Belépés/Regisztráció | 2 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: A költő (Pontok: 1)
Paulus (pars@freemail.hu) Ideje: Január 19, szerda, 19:57:31
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Valószínűleg egy "kis"-megvilágosodásod volt. De még így is nagy élmény lehetett. A versben csak részlegesen tudtad ezt a nagy érzelmi élményt kifejezni. Az ilyeneket elég nehéz szavakba önteni, a pátosz csapdája könnyen elkaphat. A nagybetűs szavakkal nem árt ha csínján bánsz. A Holdat hol kis betűvel, hol naggyal írod. Csak akkor kell negybetűvel, ha mint égitestet, csillagászati objektumot emlegetjük. A rímek nem túl eredetiek, de hát nehéz is már manapság... Valahogy hiányolom a versritmust is. De összeségében a vers jó, de nem kiemelkedő. |
|
|
|
|
|
|
