| Küzdőtér |
|
|
|
Hajnali fél öt múlt. Nem jön álom a szememre.
Az ég madarai már vagy fél órája újult csicsergésbe kezdtek.
Szobám ablakához állok: nézem a gólyát.
Büszkén és magabiztosan áll.
Tán ő is virraszt – gondolom magamban.
Költők jutnak eszembe – nem tudom miért, s nem tudom mért éppen ők.
József Attila, ki már egy hete csak a mamára gondolt.
Meg Radnóti, ki messzi idegenből küldött egy-egy razglednyicát.
Meg Ady Lédája, meg Balassi Júliája.
Nézem a gólyát, s nézem a semmit.
Majd váltok.
Nézem a semmit, s nézem a gólyát.
A gólyát, mely oszlopa magasából néz az ébredő világra.
S a semmit…
Sírni lenne kedvem.
Siratni a semmit. A múltat, jelent s jövendőt.
Siratni az életet.
Ahogy megsiratta Juhász Gyula:
Annája minden félrecsúszott nyakkendőben és elvétett szavában ott volt.
Beszélni lenne kedvem.
Beszélgetni.
Hosszasan elsírni bút, gondot és bánatot.
Nem, mégiscsak jobb a magány…
Lám, ablakom párkányára egy veréb szállt.
Lehet, épp társát keresi…
Madárnyelven elkezd hangoskodni, s a többiek válaszolnak neki.
Ismét a költő jut eszembe.
A költő, ki remélt.
Fog még játszani Anna aranyhajával és bársony vállaival…
A veréb gyorsan társra talált – a gólya továbbra is szemléli a világot.
Tán nem is büszke szárnyas.
Egész közel van az oszlop: látom, mily vékony a lába.
Ilyen lábon állunk mi is a világ porondján – gondolom magamban.
Állunk, őrködünk, virrasztunk…
Szeretünk és gyűlölünk.
Élünk egy kicsit.
Évek, évtizedek – csak egy pillanat…
És meghalunk – csak egy pillanat…
|
Ideje: Február 10, csütörtök, 15:51:56 - Milton
|
|
| |
|
| "Hajnal" | Belépés/Regisztráció | 1 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Hajnal (Pontok: 1)
HOLLO8 Ideje: Február 15, kedd, 09:03:24
(Adatok | Üzenet küldése) | KICSIT ELVONT,DE JO!
HAJRÁ! |
|
|
|
|
|
|
