 |
Vers: Lelkes Miklós: ÖRDÖGI KÖR |
|
Ördögi kör ez, kis falu, akácos,
gyűrött testek, kakas rikoltozik,
tyúkpihék szállnak, markol ősi önzés,
aki itt van még, már az sincsen itt,
a múlt van itt, hazugság, mélybe húzó,
s csupán csak pillanat-szépség a rét,
s harangnyelv ver végpontot a halálra,
s minden út elveszejtő messzeség.
Eltűnődöm: a nagy történelemben
éppen így van, ha megszikkad a sár,
könnyesők újra elevenné gyúrják,
bolond kakas népeknek kiabál,
ördögi kör hajszol, forog, a kénkő
bűzölög, füstöl, sírba hányt halott
nem kér jövőt már, s jutalmat, azért, hogy
végső alázat-percig hallgatott,
s megveti bár a massza mindegy-népet
a bölcs, de vigasz néki mi marad?
Gúnyolódhat, míg emberszülte isten
küld a világba új gyilkosokat.
Álmodhat Istent is, persze, ha költő,
s nem bölcs csupán...de mit ér? Nincsen Ég,
mely megvédené Őt, az Álmok Álmát,
álmodó dalok Csillagistenét.
Ördögi kör ez, sziszegnek a szikrák,
minden elég, minden csak áldozat,
mindenen győz egy értelmetlen élet,
lélekbe marnak gőg-aranyfogak,
bolond kakas a népeknek kiáltoz,
szemétdombok, vásári cifraság,
forog a kör, a vak, kegyetlen pergés
építi fel, s pusztítja önmagát.
|
Ideje: Február 25, péntek, 19:09:09 - lelmik
|
|
| |
|
