Hideg a szívem, fázom,
A gyertya szépen lángol,
Bár szívemben égne így a tűz,
De az folyton csak tovább űz,
Szerelemből szerelembe,
Végesből a végtelenbe,
Elvesztem az életemben,
Egyszer más lép a helyembe,
Mégse enged felejtenem,
Ezt a gyógyírt nem adja meg,
Bonyolult itt minden nekem,
Szálló lelkem nem pihenhet,
Akár mindenki megvethet,
Engem már nem hat meg
Semmilyen szép szó, ölelés,
Csak a tiszta, igaz nevetés
Az, ami még bennem ép,
Ami még valamit ér,
Bezárva önmagamba, önmagammal,
Társ nélkül, őrült bolyongásban,
Kiutat keresve, egy másik szívre várva
Töltöm a hosszú napokat s éjszakákat!
Nincs megoldás vagy végítélet
Ez egy vers, mely nem ér véget,
Ha Rád talál, Benned élhet,
Ha nem érdekel, úgy ég Véled!
|
Ideje: Február 27, vasárnap, 10:26:29 - Tanja
|
|
| |
|