 |
Vers: Lelkes Miklós: PETŐFI |
|
Március volt , esős-borús , de mégis
felmosolygott győzelem-arcú nap.
Nap , melyben akkor csillagok ragyogtak:
hit-csillagok , hogy nemzet , nép szabad.
E hit korán jött , mint annyiszor máskor.
Zászlók követték , ömlő vér , halál ,
s a Költőbe a dárdát beledöfte
kozák kézzel a dölyfös , messzi cár.
A vereség oly jótékony lepelként
burkol be múltat , költőt. Látszatot
ünnepel ma is az ünnep. Szoborként
áll a téren virágdíszes halott.
A vereség lepel. Fedi: a lényeg -
ha győzelem jön , szétválik az út ,
gőg-palotába visszatér a gazdag ,
szegények előtt becsukott kapuk.
Költő , ki egykor igazságot szóltál ,
fegyelmezetlen , de nyílt és szabad!
Hadd kérdezzem meg szomorú mosollyal:
mint viselnéd a mai láncokat?
Lánchordó lennél: aranylánccal ékes ,
s várná alfeled bársonypuha szék?
Vagy szónokolnál a Szegények Földjén
jövőről , mit rejt nincsen , messzeség?
Hidd el nekem , hogy áldott volt a dárda ,
s rosszakaróként jótevőd a cár ,
mert amit adott egy kozák kezével
lehet-e több: a győzelmes halál?
|
Ideje: Március 02, szerda, 20:12:55 - lelmik
|
|
| |
|
