| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: Simon Endre : Naplemente |
|
A vörös korongjával búcsúzik a Nap
mitőlünk , akik élünk védelme alatt .
Hatalma nem titok , hisz életereje
az , amelyet senki sem nélkülözhetne .
Ennek tudatában , hatalmát mutatva,
a figyelőket serkenti csodálatra .
A gyönyörűséget idéző látványa ,
igazi élmény az emberek számára .
Egyben ez kihívás az örök életre ,
amely nagy hatással van az emberekre .
Pillanatnyi eltűnése ideiglenes ,
igy ez a jelenség nem is olyan rémes .
Számunkra eltűnik , de máshol tündököl ,
s nem kételkedhetünk hivatása felöl .
Csodás eltűnése sem igazán teljes ,
s visszavert fénye a Holddal ígéretes .
Minden pillanatnyi és csak szemfényvesztő
az emberi nagysághoz , mely elképesztő .
Az agyunk által feldolgozott látványok
mellett , így törpülnek el a valóságok .
Mi mindig meggyőződés alapján látunk ,
amely miatt olyan csodás a világunk .
Belső vívódással győződünk meg arról ,
amit úgy szeretnénk tudni e világról .
Vizuális létünk sokszor félrevezet ,
s boldogtalanná téve az életünket .
A látottakat összevetve mással ,
kerülhetünk célegyenesbe egymással .
|
Ideje: Március 10, csütörtök, 20:52:55 - endre
|
|
| |
|
| "Simon Endre : Naplemente" | Belépés/Regisztráció | 0 hozzászólás |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
|
