 |
Vers: Álmomban, székely-vérem I.-rész |
|
Álmomban, székely-vérem I.-rész
Álomban:
Egylovas szekéren
Hajtok most éppen,
Zöldellő mezőkön,
Székely-föld szívében.
Szekerem megrakva
Suhogó szénával.
Ott egy tó partja,
Éneklő békákkal.
Érzem, hogy tüdőm
Megtelik az ízes-zsíros
Levegővel, mint a szél hoz.
S ez nem mérhető semmi máshoz.
Haladok a völgyben
Tiszta patak kísér,
Megállunk most: Hóó.. Ében.
Csergedezve regét mesél.
Elmondja, hogy ott fent
A hegyek közül ered,
S, ha oda hajtok
Találkozok Veled.
Messze még a csúcs ott,
Hol édes forrás fakad,
Még szekerem megrakott,
Egy-két dolgom akad.
Elhajtok hát haza
S lombos fák árnyéka
Kísér hosszú utamon,
Játszik fénnyel, izgatja tudatom.
A székelyek kapuja, oly szép
Látnod kell Neked is; itt a kép.
Négy méter magas, gyönyörű faragott,
Galambdúc tetején, s festett is legott.
Hatalmas kapuját
Szekeremnek nyitják
S aki énrám néz,
Elmondom, hogy mit lát.
Piros szín a rokolyám,
Karmazsin a csizmám,
Pruszlikom is piros,
Blúzom fehér csinos.
De a kendő a vállamon,
Nincsen párom vállalom.
Jer, hát lovam; Ében
Keressünk, mint a mesében.
Leraktuk, hát a szekeret,
Megetettük a tarka tehenet,
Pihentél már te is, Drága szürkém,
Felkészültünk, menjünk fürgén.
Felpattanok hát lovam hátára,
Nyergében ez-az, kevés a málhája.
Induljunk hát fel a csúcsra,
Hogy oda is érjünk az alkonyi órára.
Hűs szellő simogat,
Madarak dala nyugtat,
Lovam járása ringat,
Csak a szívem izgat.
Kísérem a patak útját
Egészen a forráshoz,
S közben a táj, mit elém tár,
Hasonlít meséhez, csodához…
Mandula Sz. Leila
Szolnok, 2005-05-11.
|
Ideje: Május 14, szombat, 23:51:04 - Leila
|
|
| |
|
