[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 81
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 82

Jelen:
Tagi infók Almasy Küldhetsz neki privát üzenetet Almasy Almasy


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Vers: Air (J.S.Bach)


A tavasz szőkeségét cibálja még a hideg
gyémánttá fagyasztja hulló könnyét a virágon
Puha sóhaja a fák közt szomorú ködként lebeg
Hideg szélként búcsúsüvít még egyszer a világon

A tavasz szőkeségét cibálja még a hideg
gyémánttá fagyasztja hulló könnyét a virágon
Puha sóhaja a fák közt szomorú ködként lebeg
Hideg szélként búcsúsüvít még egyszer a világon
Árnyékból napra tör a mohó bimbón az ideg
Zsenge zöld akarat az éledő földnász ágyon
Nyiss ablakot kedves, már csak riogat az emlék
Az öröm mindig ott lapul, ahol nem is keresnéd.

Beszőtte már a lelkünk vasgyökere a gondnak,
rothadt, hamis gyümölcse ragasztja le valónk
fejünk felett roskatag felhők toporognak
Szél sem mozdítja már üressé veszteglő hajónk.
Küldj galambot! Az olajfák közel suhognak
A mézédes ígéret holnappá szelidülve kacsint,
lágy égszínkék váltja fel bennünk végre
a ránk nehezedett súlyos karmazsint.

Csak a mosolyod látom.
S húz engem is nehézzé súlyos lüktető, erős szíved
fájok a fájdalmadban, tart az akaratod
kit márvánnyá faragva nemzettek létre
erőnk csak az, és senki más nem értheti meg.

Csak a hangodat hallom.
Mint monoton szívdobbanás, lüktet bennem
ütemmé zakatolva a lényegét a létnek:
évről évre nyílva vigaszodba,
benned szétáradva önmagam engeded szeretnem,
utat adva a túlélő reménynek.

Csak a karodat érzem.
Vénád élettel önti teltre, zúgva-zubogva mossa
szorosan őrzi törékeny lelkem minden titkát
énátömlesztésben lettünk eggyé ketten,
forrtunk össze mindennél erősebb-szorosra,
magunkon tartva valónk minden súlyát.

Meddig tart ez? A perc örökké.
Kaptam-adtam, maradtam életben
neked. A hideg elköszön,
s a tavasz szőke haja kibontva száll előttem.
Holnapom lesz-e? Ki tudja?
A ma elüti a múlt perceit,
a jövőnk itt szalad előttünk.
terveket sző, majd a lábainkhoz fut...
gyermekünk a galamb szájában az olajág,
őt nézd, ha hajótöröttként reményt vársz,
mi magunk a múlt, és a jelen.
Szél híján eveznünk kell.
Ez a dolgunk, hisz felnőttünk,
s erőnk a bennünk hullámzó örök szerelem.
Ideje: Június 17, péntek, 08:43:24 - Fatyol

 
 Nyomtatható változat Nyomtatható változat  Küldd el levélben! Küldd el levélben!
Vissza a szint főoldalára

Régi vers beküldések (leállítva)
Szint: Régi vers beküldések (leállítva)

"Air (J.S.Bach)" | Belépés/Regisztráció | 0 hozzászólás
Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.34 Seconds