| Küzdőtér |
|
|
|
zsuka49
Egy rég volt szerelem- mi elmúlt - még fáj,
Oh, hogy kínoz! - ha tudnád mily nagyon,
Még mindig sírva terelődnek hozzád
A gyötrő és szívbemaró gondolatok.
Pedig hittem, ha lassan eltemetlek,
Múlik a bánat, a könny és fájdalom;
Nem akarom, hogy fájjon e szerelem -
Bár tudom - ezzel csak magam áltatom.
Még mindig hozzád száll minden ének,
Téged keres szemem izzó vágya, tüze,
Szívemben az érzés alig fér meg,
Tán az is meglehet, nem is szűnt meg.
Bölcs a szerelem, átlát szívemen,
Nem hal meg örökre soha - csak velem.
2006. december 20.
|
Ideje: Február 04, vasárnap, 21:21:32 - Veva
|
|
| |
|
| "Még mindig" | Belépés/Regisztráció | 2 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Még mindig (Pontok: 1)
Netelka (sarhelyi@invitel.hu) Ideje: Február 05, hétfő, 16:24:53
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Tetszetős szonett, Zsuzsi. Viszont van egy-két apróság, ami többszöri olvasásra ugyan, de csak előjött: a szóismétlések esete. A "szerelem" a "fájdalom" (fáj, fájjon stb.), a "szív, szívemen, szívbemaró", a "múlik, elmúlt". A "még mindig" ismétlődése esetében elfogadom, hogy ez a mondanivaló megerősítésére szolgál, de a többinél én mindenképpen javítanék. |
|
|
|
|
|
|
