| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: Az estike dala |
|
veva
Hallottátok már az estikét?
Ahogy harmatos,
dalos hajnalon
- és fülledt nyári estén -
szerény, mégis sejtelmes virága,
illatát a világba kiáltja?
Olyan vagyok, mint az estike.
Aki fájdalom
szülte bánatom
- nem nézem, hogy kérik-e -
az emberek lelkébe kiáltom.
Így versem, mintha lenne virágom.
|
Ideje: Február 09, péntek, 12:18:07 - Veva
|
|
| |
|
| "Az estike dala" | Belépés/Regisztráció | 7 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Az estike dala (Pontok: 1)
Netelka (sarhelyi@invitel.hu) Ideje: Február 09, péntek, 14:46:19
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Jó, vevocs, ez nagyon tetszetős - mint vers, és mint gondolat is.
Viszont a második vsz.-ból elhagynám a vonatkozó névmást, elég így is:
"Olyan vagyok, mint az esike,
fájdalom szülte bánatom..." stb.
|
|
|
|
|
|
Re: Az estike dala (Pontok: 1)
stevew Ideje: Február 14, szerda, 11:07:12
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Üsse kő a szótagszámot!!!
Na, kezdjük előlről. Nem, mégsem: kezdjük hátulról.
"Így versem, mintha lenne virágom"... Így versed mintha befejeződne külföldiesül. :))
Ezért mondom, hogy üsse kő a szótagszámot... Szótagokat akarsz számolgatni és válogatni, mint egy kicsi irodalmi Hamupipőke, vagy verset írni..? Nem tudod..? Akkor mondom, mi a biztos: kiváló kis költeményt helyeztél ide, meg is leptél vele. Elragadó, amolyan estike-szomorkás, egyszerű. Kamaszkorom esti kertjében estikeillatban "világfájdalmaskodtam"... Csak az a kényszeres szótagszámolósdi felejtődne már el a fejekben, meg a pontos rím-alárakósdi..!
Nem is olvasom el többször, csak a saját átiratomban, amely nem törődik sem rímmel, sem szótagszámmal. Tudom, kirekesztenek ezért az Irodalmi Mennyországból (esetleg majd Krúdy lök ki egy pohár bort az ajtórésen, mondván, hogy "vigasztalódjál, fiam, no!"), ámde sebaj!
Íme az átirat. Csak remélni merem, hogy valóban estike vagy, s nem sértődékeny mimóza, s hogy nem bánt az alábbi kontármunka:
AZ ESTIKE DALA
Hallottátok már az estikét?
Harmatos, dalos hajnalon
- és fülledt nyári estén -
szerény, sejtelmes virága
illatát a világba kiáltja.
Olyan vagyok, mint az estike.
Fájdalom szülte bánatom
- nem nézem, kérik-e -
az emberek lelkébe kiáltom.
Versem a virágom. |
|
|
|
|
|
|
