| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: Drága Nagymamám! |
|
lena1
Szeretettel írtam ezt a verset, az én drága 96 éves nagymamámnak.
Drága Nagymamám!
Egy éves múltam, mikor magadhoz vettél,
Az egyetlen szerető, Édesmamám lettél.
Felneveltél engem sok-sok gondossággal,
Rám néztél mindig , egy anya mosolyával.
Ha beteg voltam aggódtál, igaz lelkeddel,
Meggyógyítottál mindig, a szereteteddel.
Elhalmoztál mindennel, mi csak tőled telt,
Általad az életem így, boldogságra lelt.
Két élet se lenne elég megköszönni néked,
Hogy megtanítottál rá, milyen szép az élet.
Örökké emlékszem, gyengéd karjaidra.
Mivel esténként ringattál, mesés álmaimba.
Szívemet a szereteted örök tüze égeti,
Mit onnan senki, soha, ki nem tépheti.
Elszáll már sok-sok év, Te megöregedtél.
A kezeid ráncosak lettek, a hajad hófehér.
Ha meglátsz engem, aranyszíved újraéled,
De távol már látod, a sötét messzeséget.
El akarsz búcsúzni, de nincsenek szavak.
Nekem csak emlékek és ölelésed marad.
|
Ideje: Március 01, csütörtök, 22:04:46 - Veva
|
|
| |
|
| "Drága Nagymamám!" | Belépés/Regisztráció | 4 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Drága Nagymamám! (Pontok: 1)
Lacoba Ideje: Március 02, péntek, 11:29:41
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Valahogy más ez, mint az eddigiek. Talán így kellet volna kezdeni???
Drága Nagymamám!
(itt helyén minden. Kell nagybetű, felkiáltó jel, megszólítás)
Egy éves múltam, mikor magadhoz vettél,
Az egyetlen szerető, Édesmamám lettél.
Felneveltél engem sok-sok gondossággal,
Rám néztél mindig , egy anya mosolyával. (nem kell vessző)
Ha beteg voltam aggódtál, igaz lelkeddel,
(a voltam után kell a vessző)
Meggyógyítottál mindig, a szereteteddel.
(nem kell vessző talán az előljáró sem)
Elhalmoztál mindennel, mi csak tőled telt,
Általad az életem így, boldogságra lelt. (az így sen kell és vessző sem)
Két élet se lenne elég megköszönni néked, (nem szerencsés a sor elején az életet számokban mérni, s ha már mégis akkor inkább kevés lenne, mert éppen azt akarod kifejezni, hogy bizonytalan mennyi az elég.)
Hogy megtanítottál rá, milyen szép az élet. (a rá és a vessző fölösleges)
Örökké emlékszem, gyengéd karjaidra. (nem kell vessző. Ez a sor nem eléggé kifejező, hiszen nem a karjaira emlékszel, hanem az ölelésére)
Mivel esténként ringattál, mesés álmaimba. (vessző nem kell, de a mivel is túlbiztosítás, cséplés)
Szívemet a szereteted örök tüze égeti,
Mit onnan senki, soha, ki nem tépheti. (talán ez is kicsit túl van fogalmazva. A Mit helyett talán mert, vagy átfogalmazás)
Elszáll már sok-sok év, Te megöregedtél. (Gondolom lemaradt az elszáll t-je)
A kezeid ráncosak lettek, a hajad hófehér. (Páros végtagjainkat nem többesszámozzuk)
Ha meglátsz engem, aranyszíved újraéled,
De távol már látod, a sötét messzeséget.(a vessző ismét fölös. Kis képzavarom van nem értem, hogy miért éppen Te emlékeztetnéd, láttatnád azt a fekete messzeséget)
El akarsz búcsúzni, de nincsenek szavak. (Nem hiszem, hogy akar. Inkább szeretne, és nem de, inkább melyre)
Nekem csak emlékek és ölelésed marad.
Mindent egyben, azért ebben már átjött a szeretet, a rajongás. És elfeledtem, hogy a soreleji nagybetűk indokolatlan
A hozzászólás folytatása... |
|
|
|
|
|
Re: Drága Nagymamám! (Pontok: 1)
parakalo Ideje: Március 04, vasárnap, 10:06:50
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Nagyon szép és kifejező sorok! Bizony vannak dolgok, amiket sohasem leszünk képesek megköszönni. Persze nem is várják tőlünk, ahogyan mi sem fogjuk elvárni majdan gyermekeinktől, unokáinktól... Jó volt olvasni. Köszi! |
|
|
|
|
|
|
