| Küzdőtér |
|
|
|
Csilike
Vénségedre is szép vagy,
méltóságteljes és büszke,
ahogy a park közepén állsz,
jól elterpeszkedve.
Nehéz ágaid talán
nem a súlyok húzzák,
inkább évszázados titkok,
melyeket mesélni tudnál.
Ki tudja hányan ültek le
előtted, hogy hűs árnyékodból
erőt merítsenek.
Ki tudja hány pár, hány
remegő szív már, ki szerelmet
suttogott el görbe lábadnál.
Ki tudja akkor milyen idők jártak,
mikor ágaid a naptól
részegülten az ég tetejére hágtak?
S ki tudja mi az, amit belül
érzel, most hogy két ügyes kéz,
lassan komótosan fűrészel.
Elmúlsz létezni, s leheleted
párája sem marad,
Ki tudja, talán szép életed
volt itt a csillogó kék egek alatt.
|
Ideje: Március 10, szombat, 13:19:56 - Veva
|
|
| |
|
| "Elmúlás" | Belépés/Regisztráció | 2 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Elmúlás (Pontok: 1)
Lacoba Ideje: Március 11, vasárnap, 17:30:00
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Szia Csilla! Örülök, hogy megméreted magad. Annak mégjobban, hogy ez vers került ide, hiszen a versedben hatalmas tartás bújik, melyet szépen építettél egy vázra. Minden mozzanatot szépen megfestettél. Ha valami hibát lelek azokat melléírom, kizárólagosan segítő szándékkal.
Vénségedre is szép vagy,
méltóságteljes és büszke,
ahogy a park közepén állsz,
jól elterpeszkedve.
Nehéz ágaid talán
nem a súlyok húzzák,
inkább évszázados titkok,
melyeket mesélni tudnál.(Jó indítás, de nem találok benne megfelelő átürőerőt. Valami csattanásos indítás jobban idekötné az olvasót. Most - mint írtam - átlagosan indul a vers, és várakozó állásponton vagyok)
Ki tudja hányan ültek le
előtted, hogy hűs árnyékodból
erőt merítsenek.
Ki tudja hány pár, hány
remegő szív már, ki szerelmet
suttogott el görbe lábadnál.
Ki tudja akkor milyen idők jártak,
mikor ágaid a naptól
részegülten az ég tetejére hágtak?(itt talán a nap felesleges. Egyszerű szavakkal, gördül ugyan a mondanivaló, de eléggé általánosítható formában. Még mindig várakozó álláspont)
S ki tudja mi az, amit belül
érzel, most hogy két ügyes kéz,
lassan komótosan fűrészel.
Elmúlsz létezni, s leheleted
párája sem marad,
Ki tudja, talán szép életed
volt itt a csillogó kék egek alatt.(Az egek-nél nem indokolt a többesszám. Nos. Megérkezett. Nem használtál hatalmas, gondolkodtató hasonlatokat, nem voltak harsogó szavak... Mégis ideérkezett valami, ami engem mint olvasót - utólag meggyőzött, hogy talán elég volt ez a néhány egyszerű mondat, és közvetíttél egy képsort, ami nem világrengető, de mégis megható.)
Talán a rímek kényszerétől szabadulva, még jobban sikerülhetett volna. Csak így tovább Csilla. |
- Re: Elmúlás Csilike Ideje: Március 11, vasárnap, 21:45:41
|
|
|
|
|
|
