| Küzdőtér |
|
|
|
LEKA
hogy tudassam veled, amit én sem tudok,
hogy tudassam veled, amit én sem tudok,
csak érzem, a bizarr bizsergést, s hazudok
magamnak is, lehet, hogy ez vélt-varázslat
csupán, s a képzelet játéka, alázat
nélküli hiúság, haszontalan élet,
lelkem harangjai megszólalnak, félek,
másként hallom, amit üzen – csendbe zárom
az érzést, remegő izgalommal várom,
hogy majd elcsendesül, belül, a váratlan
vihar, hisz különös hatása, páratlan
élmény, mely felkavar, és tehetetlenül
tűröm, hogy magához húzzon kegyetlenül,
és felkorbácsolja szívem , amely vadul
kalimpál, ha látlak, kívánlak – szótlanul
jelez a test, a szem, pillantásod éget,
fényébe merülök, s ha a messzeséget
el akarom érni, beléd kapaszkodok,
így közel érezlek, vonzódásom konok
ragaszkodás, hozzád érek, és remegek,
mint hegedű húrja, s dallamként lebegek,
és beleborzongok, minden érintésed
izgató, vágyaid a bőrömbe vésed,
feldúlja nyugalmam, kellemes szédület,
részeg mámorában szárnyalok – nélküled
most már nem létezem, lelked, álmom fénye,
tested gyönyörfürdő, forró szenvedélye
elragad, vágyaim nem fékezem, merem
vállalni, és tudom, hogy ez a szerelmem
2007-04-07
|
Ideje: április 10, kedd, 21:18:50 - Veva
|
|
| |
|
| "Szerelem" | Belépés/Regisztráció | 10 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Szerelem (Pontok: 1)
Netelka (sarhelyi@invitel.hu) Ideje: április 11, szerda, 09:40:02
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Tetszett a versed, Éva, nem a tőled megszokott forma, de nagyon kedvemre való.
Amit kifogásolnék, hogy jónéhány helyre kell kell a vessző, ahová te tettél. Idemásolom úgy, ahogy én gondolom - vesd össze :) Ezzel együtt, gondolom, szándékos, hogy szinte folyamatossá tetted a vesszőkkel a verset, okkal nem használtál pontot sehol. (Az általam kiszedett vesszők ezzel együtt sem kellenek szerintem.)
Jól áll neked ez a stílus.
hogy tudassam veled, amit én sem tudok,
csak érzem a bizarr bizsergést, s hazudok
magamnak is, lehet, hogy ez vélt-varázslat
csupán, s a képzelet játéka, alázat
nélküli hiúság, haszontalan élet,
lelkem harangjai megszólalnak, félek,
másként hallom, amit üzen – csendbe zárom
az érzést, remegő izgalommal várom,
hogy majd elcsendesül belül a váratlan
vihar, hisz különös hatása páratlan
élmény, mely felkavar, és tehetetlenül
tűröm, hogy magához húzzon kegyetlenül,
és felkorbácsolja szívem , amely vadul
kalimpál, ha látlak, kívánlak – szótlanul
jelez a test, a szem, pillantásod éget,
fényébe merülök, s ha a messzeséget
el akarom érni, beléd kapaszkodok,
így közel érezlek, vonzódásom konok
ragaszkodás, hozzád érek, és remegek,
mint hegedű húrja, s dallamként lebegek,
és beleborzongok, minden érintésed
izgató, vágyaid a bőrömbe vésed,
feldúlja nyugalmam, kellemes szédület,
részeg mámorában szárnyalok – nélküled
most már nem létezem, lelked, álmom fénye,
tested gyönyörfürdő, forró szenvedélye
elragad, vágyaim nem fékezem, merem
vállalni, és tudom, hogy ez a szerelmem |
|
|
|
|
|
Re: Szerelem (Pontok: 1)
Julianna (julianna41@citromail.hu) Ideje: április 14, szombat, 13:14:52
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Olvasás közben éreztem ezt a viharzó szerelem érzést. Sok mindent elmondtak róla a sorok, egy mondatban szenvedélyesen felsorolva. Ezért is tetszik a vers, egy lélegzetvétellel ismételten olvastam el! |
|
|
|
|
|
Re: Szerelem (Pontok: 1)
Lacoba Ideje: április 14, szombat, 22:35:35
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Évike! Először is nem jött át miért is kisbetűs, egyben az egész.
Lehet, hogy bennem a hiba.
hogy tudassam veled, amit én sem tudok,(az elejére talán hármas pont járna, és talán szebben cseng az „amit, helyett a mit)
csak érzem a bizarr bizsergést, s hazudok
magamnak is, lehet, hogy ez vélt-varázslat (az „is” indokolatlan)
csupán, s a képzelet játéka, alázat
nélküli hiúság, haszontalan élet,
lelkem harangjai megszólalnak, félek,(a többesszám indokolatlan)
másként hallom, amit üzen – csendbe zárom
az érzést, remegő izgalommal várom,(ellentmondást vélek)
hogy majd elcsendesül belül a váratlan
vihar, hisz különös hatása páratlan
élmény, mely felkavar, és tehetetlenül
tűröm, hogy magához húzzon kegyetlenül,
és felkorbácsolja szívem , amely vadul
kalimpál, ha látlak, kívánlak – szótlanul
jelez a test, a szem, pillantásod éget,
fényébe merülök, s ha a messzeséget
el akarom érni, beléd kapaszkodok,
így közel érezlek, vonzódásom konok
ragaszkodás, hozzád érek, és remegek,
mint hegedű húrja, s dallamként lebegek,
és beleborzongok, minden érintésed
izgató, vágyaid a bőrömbe vésed,
feldúlja nyugalmam, kellemes szédület,
részeg mámorában szárnyalok – nélküled
most már nem létezem, lelked, álmom fénye,
tested gyönyörfürdő, forró szenvedélye
elragad, vágyaim nem fékezem, merem
vállalni, és tudom, hogy ez a szerelmem
(többszöri elolvasás, átgondolás után is érzéseid felsorolása jött át. Rendszere, sorrendisége alkalomszerű, nem igazán egymásra épült. Az utolsó szó gondolom „szerelem”, mert a plusz „m”-el furcsa.)
Évike! Egy érzéscsokor - a kedves közelségének érzéscsokra - jutott el hozzám versed olvasásakor. A vihartól, a vágyakig. Szerintem, a nagybetűs-pontos tagolás javítana rajta. A ragrímeket viszont nem tudom miért erőltetted?
Egy komoly átgondolást javaslo
A hozzászólás folytatása... |
|
|
|
|
|
|
