| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: Kál-völgyi anziksz |
|
soman
Az éjjel leszakadt egy lusta felhő az égről,
a Káli völgybe toccsanva szétfoszlott ködszárnya,
hajnalba merítkező tenger dúdol a végről,
harmatot szel a Kereki-domb sziget magánya.
Távoli hágón túl páráll a Balaton vize,
Fekete-hegybe szórt ódon pincék sora tunnyad,
míg tölgyfahordóban érlelődik szőlőíze,
révedező szemem hat templom tornyára guvad.
Életkövet rejt a falu végén a Kőtenger,
hinnéd, talán Isten dobálta szét jókedvében,
tonnányi sziklán billegve fotóztat egy ember,
szunnyad a Boncsostető tufa vulkánja ébren.
Hat krátertó nyugszik odafenn a bazaltplatón,
az Eötvös kilátón korhadt palló nyög talp alatt,
Öreghegyi kútból csordogál a víz – hűst adón,
zsombéktuskóba faragva őrzik a pillanat.
Bakutai-csapásban vadkörtéfa ád árnyat,
alápihent régen az aratás napszámosa,
sok emberöltönyi a természetes varázslat,
esőcsermely a Törökugrató falát mossa.
Cseres-tölgyes ölel át festői tanúfákat,
dús lombú bükkös régi gazdák óvó emléke,
lisztes kankalin bújik a lápréten, vigyázat,
amott egy türkiz cinege az akácos éke.
Kál horka volt egykoron az első honfoglaló,
ki feldúlva e tájat borral kevert vért ivott,
Vérbulcsút német csatában döngölte földbe ló,
később – másfélszáz évig – török uralom dívott.
Szabadságharcok során atyák küzdöttek jogot,
hogy verejtékkel s vérrel e földbe gyökerezve,
idegen ne kapjon jó magyar földön zálogot,
békét lelt most hős apának gyermekében keze.
Minden évszak szebb nekem e páratlan vidéken,
élvetegen bizseregtet a Káli-medence,
csukott szemhéjam mögött látom, milyen volt régen,
a parasztházban a kenyérillatú kemence.
Nem itt születtem, de ez talán házam hazája,
hol szeretteim, és az anyaföld az otthonom,
a Teremtő szórjon dicső égi áldást rája,
ha egyszer majd virág nyílik feledett síromon.
De addig, míg élek - itt a templomdomb oldalán,
tudom, érzem, hogy az én kis falum Szentbékkálla,
az itt élő embereknek sohasem lesz talány,
hogy barátot, s idegent, e helyt szent béke várja.
Szentbékkálla, 2006-11-25
|
Ideje: április 22, vasárnap, 14:33:31 - Veva
|
|
| |
|
| "Kál-völgyi anziksz" | Belépés/Regisztráció | 13 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Kál-völgyi anziksz (Pontok: 1)
Tithonos Ideje: április 22, vasárnap, 18:38:30
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | "zsombéktuskóba faragva őrzik a pillanat"
A legszebb sorodban az őrzi szót őrziknek írtad...
Még visszajövök.
|
|
|
|
|
|
Re: Kál-völgyi anziksz (Pontok: 1)
tavinarcisz Ideje: április 24, kedd, 19:18:44
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves soman!
Aki így képes egy tájat leírni, az számomra mindennél többet jelent. Ezt méltatni kevés lenne a hely egy üzenetben. Mi az, ami nekem egy kissé mégis hiányzik ebből a versből? Azok jobbára formai dolgok: talán a szótagszám miatt valahogy nem érzem elég ritmikusnak a sorokat, persze ez lehet, hogy csak az én hibám. Egyik-másik rím is lehetne egy kicsit szebben csengő, (tunnyad-guvad, gyökerezve-keze) de a többség jó. Hát egyenlőre csak ennyit szerettem volna elmondani. A vers mindenképpen figyelemreméltó alkotás. |
|
|
|
|
|
Re: Kál-völgyi anziksz (Pontok: 1)
tavinarcisz Ideje: április 25, szerda, 14:02:46
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Miután úgy látom, hogy eddig szinte mindenben egyetértünk, igazán érdekelne, hogy mi az oka annak, hogy sose javítasz utólag a verseiden? Egy vers nem olyan, mint egy késztermék, amit az üzletben árulnak. Megesküdnék rá, hogy sok híres költő is változtatott a már megírt versén, vagy változtatna, ha tehetné, és újra élhetne a halála után. Számtalanszor utólag jutnak eszembe dolgok, ha egy verset már megírtam. Akkor habozás nélkül fogalmazok újra akár egész sorokat, versszakokat is, ami nem azt jelenti, hogy biztosan jobb is lesz tőle, csak azt, hogy valami arra késztet, hogy változtassak rajta.
Igazán kíváncsi vagyok a véleményedre. |
|
|
|
|
|
Re: Kál-völgyi anziksz (Pontok: 1)
Lacoba Ideje: április 26, csütörtök, 09:25:22
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Nagyon ritka ma a leíró költészet Ottó. Gyönyörűséges képeket találni versedben, sok szép belső és külső értéket írtál bele a lakóhelyedről. Ezért is nem értettem eleinte, hogy miért érzem furcsának. Egyrészt most is túlírást észlelek. Ez azonban más fajta túlírás ami szinte mindenütt a rímek, szótagszám kedvéért túlírt sorokban rejlik. Ugyanis egy megírt képhez mindig hozzákerült valami plusz, íme:
Az éjjel leszakadt egy lusta felhő az égről,
a Káli völgybe toccsanva szétfoszlott ködszárnya,
hajnalba merítkező tenger dúdol a végről,
harmatot szel a Kereki-domb sziget magánya.
Távoli hágón túl páráll a Balaton vize,
Fekete-hegybe szórt ódon pincék sora tunnyad,
míg tölgyfahordóban érlelődik szőlőíze,
révedező szemem hat templom tornyára guvad. sokkal jobb rím kéredszkedne ide. Van. Megleled.
Életkövet rejt a falu végén a Kőtenger,
hinnéd, talán Isten dobálta szét jókedvében,
tonnányi sziklán billegve fotóztat (fotózgat???) egy ember,
szunnyad a Boncsostető tufa vulkánja ébren (rímként szintén sokkal jobbat fogsz a szó végére találni. van.).
Nem megyek végig. Ezek a szavak általában már nem tesznek semmit a képhez. Vizsgáld meg magad is. Honnét szakad az a felhő? A Balatonról is tudjuk, hogy a víze páráll (de szép szó), és a szikla is azért szikla, mert tonnányi.
Hatalmas lélek van a versben, és természetesen a legkevésbé sem értek veled egyet abban, hogy hozzá lehet-e nyúlni egy megírt vershez. Én (már máskor is kibeszéltük) is mindig ingadozok ebbem, sőt az indokaim is hasonlók, mint a tieid. Viszont. Amikor előkerül egy hibás írásom, és meglátom benne, hogy versre érdemes gondolatokat rontottam el, akkor kötelesnek érzem magam kijavítani a hibámat. Csak vedd alapul, hogy micsoda szép képek gondolatok rejlenek ebben a versedben is, amelyek hangulata már szívedre íródott, és biztos vagyok benne, hogy e szerint formálódnának át a míves sz
A hozzászólás folytatása... |
|
|
|
|
|
Re: Kál-völgyi anziksz (Pontok: 1)
tavinarcisz Ideje: április 26, csütörtök, 19:41:12
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Csak puszta ötlet. Mit szólnál az inkriminált résznél egy ilyen sorhoz?
Hat templomtornyot lát, ki reggel éppen nem szunnyad.
Igaz a következő verszakban is van egy "szunnyad", de azt már könnyebb lenne más igével helyettesíteni. |
|
|
|
|
|
Re: Kál-völgyi anziksz (Pontok: 1)
ho (yourwell.com) Ideje: április 29, vasárnap, 21:49:12
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | érdemes mű
szemléleted firtatván kedves barátom bátorkodom felhívni becses figyelmed szándékod egyenességének óvó őrizésére, amennyiben jeles versedet pergőtűzbe nyilatkozván nem zárkózhatol el az építő jellegű kritika behatása elől. értem én ezt olyaténképpen hogy versed változtatásához való hajlamod lágyítva engedékenyebben illendő nyúlni leírt soraidhoz, amennyiben azok nem a Káli medence örökbecsű szikláiba rovottak csupáncsak elektronyos konfigurációk. meglátád magad a becses társaság tükrében merítkezhetel az általad avatottan mozdított közösségi ihlet bőséges forrásából. nem így tevén mihaszna dolog lenne bemutatni bármineműdet, ragaszkodván a múló pillanat önös szárbaszökkenéséhez, álságos csalogány. behódolni, alázattal az értő figyelemnek, felemelő, melyhez hasonló jókat kívánva ( köszönve idegen vezetésed ) s szellemiséged erőteljes érintésétől áldva - maradtam örökbecsű tisztelettel: ho
vatovább... |
|
|
|
|
|
Re: Kál-völgyi anziksz (Pontok: 1)
soman (soman@mailbox.hu) Ideje: Február 06, szerda, 07:42:39
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Egy nagyon picit hozzányúltam e versemhez:
"Az éjjel leszakadt egy lusta felhő az égről,
a Káli völgybe toccsanva szétfoszlott ködszárnya,
hajnalba merítkező tenger dúdol a végről,
harmatot szel a Kereki-domb sziget magánya.
Távoli hágón túl páráll a Balaton vize,
Fekete-hegybe szórt ódon pincék sora tunnyad,
míg tölgyfahordóban érlelődik szőlőíze,
révedező szemem hat templom tornyára szunnyad.
Életkövet rejt a falu végén a Kőtenger,
hinnéd, talán Isten dobálta szét jókedvében,
tonnányi sziklán billegve fotóztat egy ember,
alszik a Boncsostető tufa vulkánja ébren.
Hat krátertó nyugszik odafenn a bazaltplatón,
az Eötvös kilátón korhadt palló nyög talp alatt,
Öreghegyi kútból csordogál a víz – hűst adón,
zsombéktuskóba faragva őrzi a pillanat.
Bakutai-csapásban vadkörtéfa ád árnyat,
alápihent régen az aratás napszámosa,
sok emberöltönyi a természetes varázslat,
esőcsermely a Törökugrató falát mossa.
Cseres-tölgyes ölel át festői tanúfákat,
dús lombú bükkös régi gazdák óvó emléke,
lisztes kankalin bújik a lápréten, vigyázat,
amott egy türkiz cinege az akácos éke.
Kál horka volt egykoron az első honfoglaló,
ki feldúlva e tájat borral kevert vért ivott,
Vérbulcsút német csatában döngölte földbe ló,
később – másfélszáz évig – török uralom dívott.
Szabadságharcok során atyák küzdöttek jogot,
hogy verejtékkel s vérrel e földbe gyökerezve,
idegen ne kapjon jó magyar földön zálogot,
békét lelt most hős apának gyermekében keze.
Minden évszak szebb nekem e páratlan vidéken,
élvetegen bizseregtet a Káli-medence,
csukott szemhéjam mögött látom, milyen volt régen,
a parasztházban a kenyérillatú kemence.
Nem itt születtem, de ez talán házam hazája,
hol szeretteim, és az anyaföld az otthonom,
a Teremtő szórjon dicső égi áldást rája,
ha egyszer majd virág ny
A hozzászólás folytatása... |
|
|
|
|
|
|
