|
Vers: A hetedik ajtó |
|
kismezei
Az ötlet természetesen a Kékszakállúból származik. De csak az ajtók száma. Ne kérjétek számon rajtam az eredeti történetet, ez nem az.
Szárnyait a kapu
várakozón tárja,
üdvözöl a lépcső,
lehajlik eléd,
az ablak fényt zúdít
a kőre, hogy lássál,
a folyosó karcsún
nyújtózik feléd.
És vár a hét ajtó,
titokzatos-némán:
a kulcs a zárban,
láthatod, ott lapul,
örök-kíváncsian
fordítsd el, ne rémülj,
nem a te végzeted, mi
innen öledbe hull.
Lépj be a szobákba,
hisz csak téged várnak,
nyiss ki minden ajtót,
lásd meg, mit rejt lelkem…
Az utolsót ne! Azt kérlek,
hagyd meg nekem!
Azon az ajtón majd nekem kell átmennem.
(Mezei Katalin)
|
Ideje: Július 12, csütörtök, 22:23:51 - Veva
|
|
| |
|