Küzdőtér |
|
|
|
|
Vers: Tüzes akvarell |
|
soman
Önálló életre kelt kezemben az ecset,
amíg megszállott varázsban azon töprengtem,
vajon a barnának mely árnyalata szemed,
s áttetsző, kacagó-bús tűzén átmerengtem.
Ajkad pírvörös mosolyából csendes szavad
remény visszhangja térített újra magamhoz.
Palettámon a puha nedvzöld cseppent a vad,
Winsor-kékhez, bíborpiros alizarinhoz.
Háromszögem három szélén kék, vörös, sárga,
oldalukon másodként zöld, lila és narancs.
Alap háromból keverjek barnát a drága
mélyméz szemedhez! - Ez volt a belső parancs.
Világosból indultam sötétebb szín felé,
akvarellemen a festékrétegek tánca,
hamis fény-árnyék pászma lágyságot színlelé,
mint ultramarin és sziéna híg románca.
Bódultan néztem, hogy vörös zuhatag hajad
megfesti önmaga kibomló kontúr vázát,
s hamvas, bársony kebled vonzó halmára tapad,
heves, vad tűzzel árasztá el létünk mázát.
Már-már káprázott szemem vakító testeden,
ahogy kitágult aurád magába szívta
szivárványitta bőröd, selymes fényeden
finom pasztellek kúsztak kósza bűnben hízva.
Derekad, s csípőd kerekded ívén osontam
lefelé, mígnem elértem titkos rejteked;
hol Vénusz érzéki fény-dombjához jutottam,
s látatlan rózsaszín bibéd illatoz neked.
Combod lágy tónusát kadmiumsárga adta,
miközben remegő gondolat futott bennem;
kármin-, cinóbervörös álmok istenadta
lélekfioláit kell rajtad helyretennem.
Titánfehér lehetne bár ártatlanságod,
ha vágyhevült tekinteted nem ostorozná
hollófekete lovam – vágtáját kívánod!
Gyönyöröd vajon boldogságod is elhozná?
Hagytalak volna meg Davy’s szürke vázlatnak?
Ezer ecsetvonás nyoma maradtál talán.
Lelked keresem, adózom a pillanatnak.
Szerelmed tűzét befogni, – a leghőbb talány!
|
Ideje: Augusztus 04, szombat, 10:25:34 - Veva
|
|
| |
|
"Tüzes akvarell" | Belépés/Regisztráció | 4 hozzászólás | Search Discussion |
| Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Tüzes akvarell (Pontok: 1) Netelka (sarhelyi@invitel.hu) Ideje: Augusztus 05, vasárnap, 19:26:50 (Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Tüzesnek valóban tüzes, és az akvarell is rendben van - megjelent előttem a "festmény" minden színével, árnyalatával. Tehát a tartalommal nincs gondom egy szál se.
Gondom csak a rímekkel van. Nagyon sok a ragrím (osontam/jutottam, magamhoz/alizarinhoz, vázlatnak/pillanatnak stb.). A legzavaróbb sor, ami kifejezetten erőltetettnek tűnik: "heves, vad tűzzel árasztá el létünk mázát". Abszolút azt az érzést kelti, hogy a csak rím kedvéért szól éppen így ez a sor. Itt van ez az "árasztá", meg korábban a "színlelé" - bár a vers kifejezetten régi korokat idéző, mégis kilóg belőle ez az archaizált megfogalmazás.
Mindez együtt nem tesz jót a versnek. Az említett (és még fel nem sorolt) ragrímek miatt én még mindenképpen dolgoznék ezen az egyébként láttató, már-már kézzelfogható alkotáson. Akkor többször meg-megállnék előtte, hogy gyönyörködjem benne. |
Re: Tüzes akvarell (Pontok: 1) soman (soman@mailbox.hu) Ideje: Augusztus 06, hétfő, 09:38:02 (Adatok | Üzenet küldése) http://soman.gportal.hu | Teljes mértékben igazad van a ragrímek miatt Neti, nekem különösképp fel sem tűnt eddig.
Nekem amúgy is hibám az, hogy egy rím kevéért hajlandó vagyok alakítani egy-egy sort.
Köszönöm, hogy időt és véleményt szántál rám! |
]
Re: Tüzes akvarell (Pontok: 1) Netelka (sarhelyi@invitel.hu) Ideje: Augusztus 06, hétfő, 09:47:54 (Adatok | Üzenet küldése) http://netelka.blogspot.hu/ | "Nekem amúgy is hibám az, hogy egy rím kevéért hajlandó vagyok alakítani egy-egy sort." Ez nem hiba, te :)) Én is rímkényszeres vagyok. :) |
]
|
|
|
|
|
Re: Tüzes akvarell (Pontok: 1) Colton Ideje: Január 14, hétfő, 16:31:32 (Adatok | Üzenet küldése) | Elovastam a verset majd a magam suta módján szerettem volna vélemélnyt írni, de szerencsére elolvastam előbb netelka véleményét. Már nem is tudtam volna semmi újat írni. Csak a további hozzászólásokra fogk némiképpen reagálni.
Igen gyakori jelenség, hogy a költő túlzott figyelmet szentel a rímeknek. Nekem is van olyan versem, hogy a szótagjai 70-80 százaléka rímmel, és csak egyetlen egyszer esett meg velem, hogy egy háromszótagú rímet, kicsréltem egy kétszótagosra, a mondanivaló kedvéért. Tudom többször meg kellett volna tennem. mert minden hiba, amitől az egész vers,tartalmastól, formástól rosszab lesz. Ma már hiszem, inkább semmi, mint rossz rím. Habár nemigen tudom én sem batartani, de azért mégis törökszem rá, így másnak is szívből javasolhatom. Bocsi, ha csak bután járt a "szám". Barátsággal: Pável István |
|
|
|
|
|
|