Küzdőtér |
|
|
|
|
Vers: Üvöltés nélkül |
|
estelente
Szerelmünk lávafolyama izzón
fedte be fagyott gödreit lelkünk
cserepes, szikkadt kérgének, s lettünk
az őstűz lángpárja, fényben ringón.
Konok bérc lett az olvadt kő és érc
a sors sík sarában, honnan felhők
tornya is mélység. Itt selymes-csengőn
csendcsókkal áldoztunk az égi kéjért.
Nincs örök az Univerzum mentén.
Hitünknek szikláját a bősz semmi
üvöltve járta, s szemcsékké lenni
akartunk izzadt, bűnbüdös testén.
A hegycsúcs nincs, csak szélfútta homok.
Most kezem fogd, és kezedet fogom!
|
Ideje: Január 28, hétfő, 21:11:38 - Veva
|
|
| |
|
"Üvöltés nélkül" | Belépés/Regisztráció | 2 hozzászólás | Search Discussion |
| Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Üvöltés nélkül (Pontok: 1) Lacoba Ideje: Február 02, szombat, 19:31:55 (Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Üdvözöllek Estelente!
Amikor szonett formát választ az ember verséhez, számolnia kell a kötöttségekkel. Javaslom, hogy ne csak egy helyen keresd meg az ezzel kapcsolatos elvárásokat, hiszen minden szabályhelyen vannak eltérések, melyek mindegyikre nem árt odafigyelni. (Talán a Fazekas Enciklopédia adja a legáltalánosíthatóbb meghatározást, de sajnos ez sem teljes)
Shakespeare-i formát választottál, bár kicsit eltérsz a szakaszolásban. A szótagszám egy helyen botlik. A rímképlet, melyet választottál inkább a Petrarcai szonettre jellemző. Az utolsó két sor - általában - valami csattanót hoz a mondanivalóba. Nálad talán egy kicsit egyben van az egész, és nem durran eléggé a végén.
Viszont szép szimbólumokkal, hasonlatokkal dolgoztál, de apróbb csiszolásokkal még hatásosabb lehet az olvasó és a vers közötti kontaktus. A két utolsó sorban egy jó, erős képváltással igyekezz megvonni az egész lényegét, hogy miért is kellett ezt versben megírnod.
Jó próbálkozás, drukkolok neked. Sikerülni fog. |
Re: Üvöltés nélkül (Pontok: 1) estelente Ideje: Február 02, szombat, 20:19:20 (Adatok | Üzenet küldése) | Kedves Lacó Bá!
Köszönöm, hogy foglalkoztál az "alkotásommal".
A szótagbotlást nem vettem észre. Figyelmesebbnek kell lennem.
A szakaszolást és a rímképletet bizonyos fokig "egyéniesítettem". Az idők folyamán sokféle variáció keletkezett, ez adta a bátorságot ahhoz, hogy személyes jellegget keressek. (Mellesleg - és főként - számomra ez a forma a leginkább illő egy szonetthez.) Kontárkodom?
A csattanó durranása valóban elmarad. Köszönöm, hogy szóvá tetted, nagyobb hangsúlyt fogok ennek adni. (Legalábbis igyekszem.) :))
Köszönöm a kritikádat, fontos figyelmeztetéseket adtál.
Sok sikert és minden jót kívánok!
Nyolcas József
|
]
|
|
|
|
|
|