| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: A képzelet játéka |
|
Minilany
*
Nap követ napot, év követ évet,
Néha sírva nézel fel az égre,
Választ vársz, arra amire nincs,
Rég eltűnt már a mesebeli kincs.
Nincs hozzá titkos, régi térkép,
S ami az volt, már rég nem érték,
Nincs, ki mutassa hozzá az utat,
Rég elfeledted már az álmokat.
Egyedül, magányosan állsz a világ közepén,
S azt hiszed, hogy ott minden csak a tiéd,
Hogy egy tündérmesében éled az életed,
Hol csak béke van és őszinte szeretet,
De nézz körül, nyisd ki a szemed,
Játszik veled a képzeleted...
Percre perc jön, s hónapra hónap,
Nem tudod, mit hoz majd a holnap,
Mosolyt, vagy csillogva hulló könnyeket,
S unottan lapozod a régi könyveket.
Megsárgult lapok, s megannyi varázs,
Kandallóban tűz ropog, izzik a parázs,
A képzelet repít kalandokon át,
Hogy megtudd hős leszel-e vagy király.
Egyedül, magányosan állsz a világ közepén,
S azt hiszed, hogy ott minden csak a tiéd,
Hogy egy tündérmesében éled az életed,
Hol csak béke van és őszinte szeretet,
De nézz körül, nyisd ki a szemed,
Játszik veled a képzeleted...
Körbe jár az óra, illannak hetek,
S te egyre csak éled az életet,
A sors irányít, vagy az akarat,
Talán valaki hallja szavadat.
Suttogd el a szélnek vágyaid,
Tárd ki láthatatlan szárnyaid,
Repülj fel az égbe, csillagok közé,
Hol angyalsereg gyűlik majd köréd.
Egyedül, magányosan állsz a világ közepén,
S azt hiszed, hogy ott minden csak a tiéd,
Hogy egy tündérmesében éled az életed,
Hol csak béke van és őszinte szeretet,
De nézz körül, nyisd ki a szemed,
Játszik veled a képzeleted...
|
Ideje: November 24, hétfő, 12:35:58 - Lacoba
|
|
| |
|
| "A képzelet játéka" | Belépés/Regisztráció | 4 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: A képzelet játéka (Pontok: 1)
szavathna Ideje: December 09, kedd, 04:41:39
(Adatok | Üzenet küldése) | Kedves Minilany!
A képzelet és a valóság keveredik versedben.
A hétköznapi "megfeleléseknek elvárt valóság" és egy elképzelt idilli világ, talán egy megváltó hőssel.
Én is szeretem az álmokat, ott néha azok lehetünk, akik valójában szeretnénk...
Tetszik a versed... |
Re: A képzelet játéka (Pontok: 1)
Minilany Ideje: Január 03, szombat, 19:51:52
(Adatok | Üzenet küldése) | Kedves szavathna!
Köszönöm a hozzászólásod :) néha jobb álmodni mint ébren lenni, ez nem újdonság... :) |
]
|
|
|
|
|
Re: A képzelet játéka (Pontok: 1)
tokio170 Ideje: December 09, kedd, 04:45:35
(Adatok | Üzenet küldése) | Mivel kezdő szinten "dobtad" fel a művedet túlzottan nem bonyolódnék bele, finom elővigyázatosságból. Persze sokan összetévesztik a szinteket. A versükre értik, nem az elvárt kritika erősségére.
Szép rendszerezett a versfelépítés, tetszetős a szerkezet. Az első versszakban majdnem összejön a 10 szótag is. Végig kellene vinni ezt a szótagszámot az egész versen. Néhol túl sok a "töltelékszó", tehát van miből elvenni. Pl.:
"Egyedül, magányosan állsz a világ közepén,"
Aki egyedül van, az magányos is, nem kell tovább fokozni. Így ez a sor is 10 szótagosra válhat.
"Egyedül, magányosan állsz a világ közepén,
S azt hiszed, hogy ott minden csak a tiéd,
Hogy egy tündérmesében éled az életed,
Hol csak béke van és őszinte szeretet,
De nézz körül, nyisd ki a szemed,
Játszik veled a képzeleted..."
Ez a versszak háromszor tér vissza, és az tűnt fel első olvasatra, hogy unom a világ közepén, a tündérmese, az élet, az őszinte szeretet, nyisd ki a szemed kifejezéseket. Ez azt jelenti, hogy elég lenne - egyszer - utolsó versszakként.
„Körbe jár az óra, illannak hetek,
S te egyre csak éled az életet,”
Ez a két sor szintén megállított: Mit tudnál jobbat ajánlani? Ne éljen a szerencsétlen?
„A képzelet repít kalandokon át,
Hogy megtudd hős leszel-e vagy király.”
No, a képzelet sem mutat meg semmit, esetleg erdőbe visz. A tények, a tudás (ilyesmik) tudnak utat mutatni és a tapasztalat.
„Repülj fel az égbe, csillagok közé,
Hol angyalsereg gyűlik majd köréd”
Végül szinte elérünk a meseszerű elemekhez, a rózsaszín álmok világába.
A vers eleje jól indul, egész felnőttesen, aztán elkalandozol, ábrándok világába kerülsz.
Képeid toposzok, az első versszak után egyre romlanak rímjeid, általánosságokba esel.
A felkiáltójelet tedd ki a felszólításoknál! Nekem zavaró végig a sor eleji nagybetűzés, régies.
Szépnek, szép a vers, sokat d
A hozzászólás folytatása... |
Re: A képzelet játéka (Pontok: 1)
Minilany Ideje: Január 03, szombat, 19:50:38
(Adatok | Üzenet küldése) | A vers eredetileg úgy íródott, hogy egy ismerősöm megkért írjak egy verset amit el tudnék képzelni dalszövegnek, hogy felhasználhassa, szóval amit említettél versszak refrénként szerepel.
Az egyre csak éled az életet sort valahogy úgy gondoltam, hogy egyhangúan, unalmasan, hogy nem történik semmi.
A képzelettel kapcsolatban igazad van, nem mutat utat, de felfedi a lélek mélyén rejtőző vágyakat, adott esetben.
Nagyon ritkán használok felkiáltójelet, erre mindig próbálok fogyelni... a sor eleji nagybetűzés meg... hát nem tudom, annyira megszoktam, hogy nehéz elhagyni...
Egyébként már sok versemben megfigyeltem azt, hogy a kezdés, az első versszak jó, és utána nem tudom tartani ugyanazt a szintet, bár ennél a versemnél speciel nem éreztem annyira, dolgoznom kell még sokat, hogy jó legyen amit írok, ez tény. És köszönöm a kritikádat. |
]
|
|
|
|
|
|
