| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Ez az a vers, amelynél tartottam attól, hogy megköveznek, és az egyik legnépszerűbb versem lett. Én nem érzem befejezettnek, és az eredetije ennél sokkal durvább volt.
|
Ember! Mikor a teremtő
e bolygót adta neked
nem kerítette be határokkal,
nem osztott szét földeket.
A földbe,
melybe a vetendő magokat dobod,
afelett önnön magadnak adtad át
a tulajdonjogot.
Azon kevéske helyet még,
mit nem neveztél ki tulajdonodnak,
a természet csodálatos rendje él,
de te elnevezted azt „vadonnak”.
Büszkén indítod fiad védeni, mi a tied
bármíly csatába,
s nem kérdezed meg soha önmagadtól:
Miért halgattál a birtoklás szavára?
A fiad sírjánál
az anya sírva tépi önmagán a ruhát,
de még akkor sem látod
a másik oldalon zokogó anyát.
Telítve vannak földjeid
vérrel, mit érte ontottak őseid,
s felemelt fejjel, büszkén gondolod:
te ezt a földet immár birtokolod.
S ha néked nem jutott csak talpalattnyi,
hol meghúzhatod önmagad,
kinevezed tulajdonodnak
az égen szálló madarat.
De a madár nem kér tőled számot,
hisz birtokolja ő az egész világot,
mit eldobtál te könnyedén
kis darabka földedért.
S míg várod minden tavasszal,
felcsendüljön tőle az ének,
nem veszed észre addig,
hogy saját tulajdonodban
ő tart fogva téged.
Minden ízeddel oly erősen kapaszkodsz abba
melyet egy országgal közösen tettél a kalapba
Én pedig várom, míg eljő egyszer a napot
míg e Istenadta bolygón,
mindenki egyszerre veszi le a fejéről a kalapot.
|
Ideje: Október 24, vasárnap, 08:58:50 - Fatyol
|
|
| |
|
| "Világpolgár" | Belépés/Regisztráció | 5 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Világpolgár (Pontok: 1)
mihail Ideje: Október 25, hétfő, 09:57:37
(Adatok | Üzenet küldése) | tartalmában fontos, de nagyon erőltetett a megfogalmazása, ezért a hatása elmarad.
bocs:) |
nem kell bocs!-) (Pontok: 1)
Fatyol (fatyol12@mailbox.hu) Ideje: Október 25, hétfő, 17:35:04
(Adatok | Üzenet küldése) | | A vers stílusa nem igazán az én stílusom, jobban kedvelem a szabadverseket. Fricskának készült egy vitafórumra, aztán felraktam egy irodalmi portálra, ahol sokaknak teszett. Örülök a negatív hsz-nek is, igazad lehet, talán átírom a tőlem megszokott formában is. |
]
Re: nem kell bocs!-) (Pontok: 1)
mihail Ideje: Október 26, kedd, 12:43:16
(Adatok | Üzenet küldése) | | szeretném, mert sok van benned:) |
]
|
|
|
|
|
Re: Mese a csodáról (Pontok: 1)
csillamocsai Ideje: Október 25, hétfő, 19:37:36
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | A versed tetszik,értem mit akarsz mondani vele.Sajna én azért nem egészen értek egyet,ugyanis nem kaparintottam meg egy talpalatnyi földet sem magamnak,kő keményen megdolgoztam azért, hogy megvehessem.S ha ezt nem tettem volna,akkor most a híd alatt élnék családommal s négy gyermekemmel.A mai lüktető felgyorsult élet ezt követeli meg, nem vagyunk már az ősember korában,hogy barlangokba éljünk és közösen halásszunk,vadásszunk.Ha még ott lennénk,ez a versike sem születhetett volna meg,s nemtudnánk itt kommunikálni róla,mert a világ megállt volna a fejlődésbe. |
Re: Mese a csodáról (Pontok: 1)
Fatyol (fatyol12@mailbox.hu) Ideje: Október 25, hétfő, 20:26:07
(Adatok | Üzenet küldése) | | Én a versben arra utalok, amit vérrel öntözve birtokolunk. A munka az ami számomra szentté tesz egy darabka földet, nem a beleontott vér. A társadalom a tulajdonra épül. Így ez ellen nem tehetünk semmit. De nem szabad csupán az önnön birtokainkat szentnek hinni, tisztelnünk kell a másét is. A verset dühből írtam. Most leírom, s kövezzenek meg, engem nem hat meg úgy a szó, hogy "Magyar föld". Engem meghat, hogy "anyaföld", hisz több értelemben is magasztos, kötődés a családhoz, az emlékekhez, és tisztelete a természetnek. Engem maga az egész bolygó varázsol el a színességével, a szépségeivel. |
]
|
|
|
|
|
|
