| Küzdőtér |
|
|
|
winner
Éva leszállt a villamosról, átsietett az úttesten, és megindult a sarki élelmiszerüzlet felé. Igazán jó kedvű volt, hiszen öt év után először érezte, hogy végre egyenesbe jött az élete.
Amikor elvált, és a megosztott vagyonból új lakást vett, akkor döntött úgy, hogy vállalja az adósságot és nagyobb lakást vesz, mint amire a pénzből futná. Úgy gondolta, fontos, hogy mindenkinek legyen egy külön kis szobája. Ahogy a gyerekek nőnek, döntése helyességét nap mint nap látta igazolni.
Ez alatt az öt év alatt az adóság folyton ott lebegett a feje felett. Mindig lelkiismeret-furdalást érzett, ha magára költött, egy új ruha vagy parfüm formájában.
De most vége ennek is. Holnap kifizeti a lakástartozást, és letudja minden gondját. Két nap szabadságot vett ki, hogy elintézze a tartozással kapcsolatos ügyeket.
Amíg ezt végiggondolta, automatikusan rakta a bevásárlókocsiba a szükséges dolgokat, és megindult a pénztár felé. A pénztár előtt a táskájából elő akarta venni a pénztárcát.
A mozdulat megállt félúton, amikor észre vette, hogy a táska cipzárja nyitva volt. Kapkodva átnézte a táskáját, és azt hitte, ott nyomban elájul.
Hiányzott a pénztárca, az összes igazolvány és a boríték, amibe az OTP-ben a négymillió forintot berakták. Érezte, hogy fejében lüktet a vér, és azt hitte, menten összecsuklik. Az üzletben nem vehették ki - gondolta -, hiszen alig van vásárló, biztosan észre vette volna. A villamos, hasított fejébe a gondolat, csak ott lehetett. Emlékszik is, amikor alig érezhetően meglökte egy férfi.
Látva dermedt arcát, a pénztáros megkérdezte, miben segíthet. Éva könnyei akkor már patakokban folytak, ott hagyta a bevásárlókocsit, és kirohant az üzletből. Mint egy holdkóros, haza támolygott, ruhástul végig vetette magát az ágyon, csak sírt-sírt, miközben egyik cigarettát a másik után szívta.
A mobil csörgése térítette magához. A fene egye meg, ezt miért nem vitte el az a szemét gazember – gondolta, miközben a mobilt elővette a táskából.
- Szia Anya! Hadd maradjunk még egy napot itt az Apunál.
- Szuper a számítógép, és annyi klassz játék van rajta - hallotta a kisfia kérő hangját
- Jó! Maradjatok, de holnap a szokott időben itthon legyetek - felelte Éva.
- Igen, Anya. Apu is köszöni, hogy maradhatunk és üdvözöl.
Kattanást hallott. A telefont lerakták.
Talán jobb is, hogy nem látnak így a gyerekek - gondolta magában, és újra zokogni kezdett.
Éjjel-nappal dolgozott, hogy letudja az adósságot, miközben a két gyerektől folyton csak azt hallotta, hogy Apunál ez is milyen szuper, meg az is milyen klassz.
Karácsonyra is mindkettő mobilt kapott az Apjától. Az ő ajándékát meg csak futólag megnézték, és már szinte lökték is félre. Apu nyaralni viszi Őket külföldre, Ő meg egy hétvégére sem tudja elvinni a gyerekeket, pedig itt az egész nyári szünet.
És mindez az átkozott tartozás miatt. Aminek azt hitte, hogy vége, és könnyebb lesz. De mi lesz most? A fiának hiába mondja, hogy megint nem futja „Adidas” pólóra, vagy a lányának, hogy most sem tudja megvenni a „Keyo” márkájú nadrágot, amire annyira vágyik.
Ha legalább volna valaki, akivel megoszthatná a bánatát, örömét, hiszen még csak harminchat éves, és annyira hiányzik egy társ. És egyáltalán, mi lesz most?
Éles dudálásra riadt föl. Kábultan kinyitotta a szemét. Világos volt, és hallotta az utca forgalmának monoton duruzsoló hangjait.
Lassan visszatértek gondolatai a valós életbe. A tegnapi események, hogy mindenét ellopta egy zsebes a villamoson.
Bejelentést kell tenni a rendőrségen. A bankkártyát le kell tiltani. Úr Isten, mennyi gond lesz, az összes okmányt újra csináltatni.
És a pénz, hasított Évába a gondolat. Az úgy sem lesz meg, ezzel tisztában volt.
Nagyot kordult a gyomra, mintegy jelezve, hogy tegnap reggel óta nem evett egy falatot sem. Ráadásul nincs is itthon semmi ennivaló.
Bekészített egy kávét és cigaretta után kutatott, de sehol nem talált. Csak a hamutartó árulkodott arról, hogy tegnap milyen töménytelen mennyiséget füstölt el.
A táska oldalzsebében biztos találok - gondolta. Ott mindig van néhány szál tartalék.
Ölébe vette a táskát és a belső oldalzseb cipzárját széthúzta, belenyúlt és egy nagy fehér borítékot vett ki belőle.
Megkövülten nézte, majd felhajtotta a boríték előlapját, és csak bámulta a borítékban sorakozó négy, szalaggal átfűzött pénzköteget. Ekkor jutott eszébe, hogy a belső zsebbe tette a bankban, a nagyobb biztonság kedvéért.
Éva felugrott és táncra perdült a borítékkal a kezében. Megvan a pénz, dalolta, mint aki eszét vesztette. Szeméből megint patakokban folyt a könny, de micsoda különbség a tegnapi keserves könnyek után.
Nem számit az ellopott igazolvány. A sok utánjárás, hogy pótolja azokat. A lényeg, hogy a tartozását kifizeti.
Mennyi mindent vesz majd a gyerekeknek, és végre egy kicsit magára is költhet.
Ha mindennel végeztem, elmegyek egy utazási irodába és hozok prospektusokat, és igenis, elmegyünk nyaralni.
|
Ideje: Február 01, csütörtök, 10:33:23 - Veva
|
|
| |
|
| "Tartozás" | Belépés/Regisztráció | 6 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Tartozás (Pontok: 1)
Netelka (sarhelyi@invitel.hu) Ideje: Február 01, csütörtök, 12:45:52
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Nos, nekem a történet inkább blog-, mint novellaszerű, még ha ez valójában nem is történt meg, csak a fantáziád eredménye. Irodalmi vonalat nem nagyon fedeztem fel benne - márpedig egy novellában (ha annak szántad) ez akkor is elengedhetetlen, ha abszolút hétköznapi történetet dolgoz fel.
Ami ennél jobban "fáj", hogy hemzseg a helyesírási hibáktól - amire külön háklis vagyok. Ha felhatalmazol, szívesen végigjavítom az egészet.
A történetben a "Keyo" márkát szerintem fölösleges kiemelni, nyugodtan elegendő az, hogy "márkás holmi", "márkás ruha" stb. A történet utolsó mondatát sem kell egyes szám második személybe tenni, nyugodtan beleférne így: "Megerősödött benne az elhatározás, ha mindennel végzett, felkeres egy utazási irodát, magához vesz néhány prospektust, és igenis, idén elmennek nyaralni."
Remélem, nem haragszol a kíméletlennek tűnő kritika miatt - a jószándék vezetett. |
Re: Tartozás (Pontok: 1)
winner Ideje: Február 01, csütörtök, 17:02:01
(Adatok | Üzenet küldése) | Kedves Erika!
Először arra reagálnék, amiben igazad van. Valóban nem jó, ha egy írásműben helyesírási hiba van. Ezt elismerem, és elnézést kérek. A hemzseg kicsit erős, de ha egy hiba van benne az is sok. Ha veszed a fáradságot és kijavítod és nem „végigjavítod” biztos előnyére fog válni.
Ami a bogot illeti. Ez minden csak nem blog, de még csak nem is blogszerű. A blog tulajdonképpen egy elektronikus napló, javíts ki ha nem jól tudom, ahova a velem történt eseményeket esetlegesen ezzel kapcsolatos gondolatokat írom le. A bloghoz közelebb áll a karcolat, hiszen jó néhány blog az is.
Nos itt erről szó sincs. A novella viszont egy rövid cselekményen alapuló történet.
Ami a „keyo” márka kiemelését illeti, lehet nem a legjobb, de mondj jobbat, mert szerintem az általad ajánlottak sem igazán megfelelőek. De ez egyéni azt hiszem.
Ugyan ez a véleményem befejező mondattal.
Való igaz, hogy végig I. harmadik személyben van írva, míg az utolsó mondat I első személyben (és nem másodikban, ahogy írod) van. Ezzel akartam nyomatékot adni az elhatározásának. De az, hogy "Megerősödött benne az elhatározás” valahogy nagyon mesterkéltnek érzem. Persze lehet, tévedek.
Végezetül, jelzem, nem haragszom, és nem is vonom kétségbe a jó szándékodat. Végül is ez a rovat azért van, hogy valós kritikát kapjon a beküldött mű.
Köszönettel: Laci! |
]
Re: Tartozás (Pontok: 1)
Netelka (sarhelyi@invitel.hu) Ideje: Február 01, csütörtök, 17:12:55
(Adatok | Üzenet küldése) http://netelka.blogspot.hu/ | Sőt, az aknamezőbe küldted :)
Rendben, javítom a hibákat. Természetesen nem kell elfogadni az ötleteimet, hiszen ez a te szellemi terméked, a te írásod, a te irodalmad, én pusztán mint olvasó mondtam a véleményem. Én sem értek egyet mindig az észrevételekkel :) |
]
|
|
|
|
|
Re: Tartozás (Pontok: 1)
veva (hajoka@tenger.hu) Ideje: Február 06, kedd, 21:07:46
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Emlékszem erre a történetre. Egy találkozón olvastad fel, akkor is teljesen beleéltem magam a történésekbe, vagyis már akkor is, most is tetszett!
A helyesírásra tényleg jobban kell ügyelni. Viszont a word is tud valamennyit segíteni rajta.
Az utolsó mondatnál én is elakadtam, mert ott egy váltás volt. Ezt valami mással is jó lett volna érzékeltetni. Lehet, hogy egy egyszerű emelés is megtenné.
|
Re: Tartozás (Pontok: 1)
winner Ideje: Február 08, csütörtök, 19:51:44
(Adatok | Üzenet küldése) | | Nos mint írtam az utolsó mondatnál azért váltottam, hogy nyomatékot adjak neki. Tudatos volt a váltás. Én nem éreztem zavarónak, de ha ketten is ezt írjátok, lehet, hogy zavaró. Gondolkodni fogok rajta. |
]
Re: Tartozás (Pontok: 1)
veva (hajoka@tenger.hu) Ideje: Február 08, csütörtök, 21:15:04
(Adatok | Üzenet küldése) | | Valamit elmondani és leírni, teljesen más. Az írás ad támpontot, hogyan kell olvasnunk. Az utolsó sor azért volt nekem furcsa - így olvasva. Amikor hallottam, akkor nem volt bennem ez a pillanatnyi megkökkenés, emlékszem. |
]
|
|
|
|
|
|
