| Küzdőtér |
|
|
|
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: /már csak fél év/ (Pontok: 1)
Lacoba Ideje: Március 25, vasárnap, 07:30:02
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Igen Ágika! Ezek hiányoznak ebből az írásból - nekem mint olvasónak -: a vers, az érthető téma, mondanivaló, a nevetés. Leül az ember, és elolvas egy írást és nem találja még csíráját sem annak, ami azt az adott helyre predesztinálná. Olyan ez, mint gyermekkorom olvasási ösztöne. Nagyon elkapott. Mentem. Könyvtár. Új könyv. Szerettem. Aztán a polcon Lenin összes jött a sorban. Könyv formája volt, és legalább Egri csillagok vastagságú egy kötet. Hazavittem. Félrevonultam és olvastam. Általában egy hét volt ekkora könyv, de akkor csak 10 oldalig jutottam. Nem értettem, hogyan is érthette volna egy 10 éves gyerek, minduntalan vissza-vissza kellett olvasnom. Nem ment. Visszavittem, és egy ideig nem vettem ki olyan könyvet, amelyre az volt írva valakinek az összese. Csak néhány év után (Petőfi összes) változott ez a szelektálásom. Mondanom sem kell, hogy ennek az anonim írásnak az olvasásánál is ugyanez történt. Becsapottnak éreztem magam, és ez nem nick-függő, mert ideídézek egy verset cím és nick nélkül. Elgondolkodtató. Nem?
"az én csendem az üresség csendje
kezem hasamra téved ébredezve
még nem fogja föl az agy mi is változott
de kúszik a gondolat az élő már halott
az én csendem a fájdalom csendje
őrültként kóválygok teremről teremre
fölkutat a szem minden sötét sarkot
hiszi még a fül most csak félre hallott
az én csendem a válaszok csendje
önmagam helyezem a tárgylemezre
cseppentek ebből majd abból egy kicsit
figyelem a nőt összerándul dac-homorít
az én csendem a múló idő csendje
pulzál körülöttem megbújhatok benne
fehér tonett székben vén szú araszol
hüppög a belső-gyermek elveszve valahol"
|
| Szülő |
|
|
|
|
|
