| Küzdőtér |
|
|
|
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Vacsoránál (Pontok: 1)
Lacoba Ideje: április 17, kedd, 22:45:04
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Igen igazad van Pista, itt is sánta. Javítjuk!
Marcona vágyak is gyermeki álmokká töpörödnek,
|
| Szülő |
|
|
|
|
Re: Vacsoránál (Pontok: 1)
Tithonos Ideje: április 18, szerda, 00:30:41
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Igazad van, az első sort(sört) jól „benéztem” pestiesen szólva.
Igen, ott is hibádzik…
Nem teljesen, mert ez még Gleditschnél, aki a homéroszi hexameterekre sajátos elfogadási szabályokat állított fel, ott ez is elmenne.
Bár, ha a görög szabályokat nézzük, akkor egy hemiepesz-kólonra inkább hasonlít…
Vörösmartynál és Homérosznál találunk hibákat, melyeket vagy hibáknak vagy periodikusan ismétlődő eltéréseknek látunk.
A U –UU( =UU) kezdés sok ideig tiltva volt, mit a szakirodalom prokephalosz sztitkosznak nevez, mégis a görög szabályok értelmében elfogadható.
Lacoba sora, melyben hibát láthatunk, valójában szótaghatárra esik, amit a görögök nem szerettek, és itt lehet megengedő, kettős identitást alkalmazható a szótagértelmezés is.
Az általad idézett Vörösmarty-sort viszont értelmezhetjük a szótag hangsúlyos jellegénél fogva hosszúnak, és akkor rendben van az a hexameter is…
Véleményem szerint egy nagyobb terjedelmű műben értelmetlen számon kérni a hibásnak gondolt sorokat… Lehet, hogy hibák, de lehet, hogy kolonizált szerkezetek periodikus képletei, melyek akár valamiféle misztikus szabályokat is adhatnak. Ezt nem tudjuk…
|
| Szülő |
|
|
|
|
|
