| Küzdőtér |
|
|
|
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Vacsoránál (Pontok: 1)
Lacoba Ideje: április 18, szerda, 08:15:46
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Hogy a stilszerű vita mellett voksoljak, küldök egy epigrammát én is:
Tegnap verseltünk - szavakat gyúrtunk - eleget már,
reggeli pillanat vár, s még keres kerge hibát,
hogy ne feledd el: szabályok előtt soha nincs más,
mint néhány keresetlen, veretes hozomány.
Nagy öröm volt ez a kis eszmecsere, hiszen nagyon fontos dolgokra világított rá. Már várom a következőt. Remélem mások is szívesen olvasták a disztichonok alakulását. Én még reméltem a pentameterbe esett hiba feltárását, de belső rímeket, asszonáncokat is elrejtettem a keret-párosokban, vagy más - mai - idősíkot írtam a belső szabadversbe.
Most is tanultam, hiszen Tithonos által említett megosztásra is figyelni kell ennél a formánál, de Hegedűs Géza könyvét is előkotortam, hogy az esetleges kölönbözőségek nyitjára leljek. Aztán most itt van, íme. Ilyen lett:
Vacsoránál
/disztichonjaim között/
Marcona vágyak - e gyermeki álmokká - töpörödnek,
„kik husikát kérnek, csirkelevest is esznek”.
Míg esténk csodaszép – áment vár – csillaga felszáll,
mennyei fénye apró; vágy, ami már halovány.
…
Kéz a kézben repült át a feltámadás utáni víg nóta -
a mai délutánnal - az estébe. Vacsoránk asztala
nemcsak ételtől roskad, hiszen felhőtlen áhítat
díszíti, büszke tekintetek simítanak mosolyt
lelkének gazdagságán... Elmerül a szedőkanál -
kongása megérdemelt, s laposhús is mindenkinek jár.
...Szépek az ünnepi esték. Bár ma több volt
a munka, s a bosszúság. Mégis...
…
Éjjeli lepke csapongó szárnyán nesztelen a könny,
s csendszava hálaadó, mint a nyitott imakönyv.
|
| Szülő |
|
|
|
|
|
