| Küzdőtér |
|
|
|
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Vártalak... (Pontok: 1)
gabiga Ideje: Május 30, szerda, 09:01:27
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | :((( az előnézetben még középrerendezett volt, most meg így jelent meg...na mindegy azt gondoljátok hozzá...szóval KÖZÉPRE !!
apropos!...valaki megmondaná hogy lehet itt középre igazítani? Hogy úgy is jelenjen meg a hsz-ben? A kód előnézetben működött, de a végén nem úgy jelent meg. |
| Szülő |
|
|
|
|
Re: Vártalak... (Pontok: 1)
ho (yourwell.com) Ideje: Június 02, szombat, 12:00:39
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | véleményem szerint brilliáns lehetőség marad kiaknázatlanul
" bár hazudtalak magamnak számtalanszor"
ez a hazugság az ami végigkisérte eddigi utadat - bár találtál sok mindent közben - és erre kihegyezve lehetne drámai ellenpont a végén :
most végre őszinte vagyok
mert ez a lényeg, és ez lenne akkor is ha nem találtad volna meg amit vagy akit oly sokáig kerestél
a versed életet átfogó önelemző írás, minőségében belülről fűtött
megérdemel ilyen filozófiai magasságot
a legmélyebb tisztelettel
|
| Szülő |
|
|
|
|
Re: Vártalak... (Pontok: 1)
piroman Ideje: Június 11, hétfő, 14:32:10
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Csendben néztem versed alakulását és élvezettel figyeltem, hogy egyre jobbá válik. (Saját nézet.:) Lehet, hogy csak a piroman-dramaturg motoz bennem, :) de a végére ezt írnám:
nem hazudhatok magamnak
többé másról
most végre megtaláltalak
|
| Szülő |
|
|
|
|
Re: Vártalak... (Pontok: 1)
mango Ideje: Június 23, szombat, 21:25:39
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Szia gabiga, ennyit tudok segíteni :))
Tessék:
Vártalak...
vártalak
talán örök időktől fogva
Téged vártalak
vándoroltam vélt utakon
botlottam rögbe, kőbe
betévedtem vad erdőkbe
tüske szaggatta lábam
nyugalmat nem találtam
csak hazudtalak magamnak
számtalanszor
kerestelek
talán az idők kezdete óta
Téged kerestelek
hánykolódtam lét-tutajon
könnyesők áztatták arcom
vívtam kegyetlen harcom
tépázták lelkem jégszelek
nem tudtam hova megyek
csak hazudtalak magamnak
számtalanszor
szeretlek
tudom, örök időktől fogva
Téged szerettelek
bár hazudtalak magamnak
számtalanszor
mára igazzá lett a szó
a múlt már távolba tűnő
kisimul kezemben az idő
kiegyenesednek az utak
szemem a jövőben kutat
bár hazudtalak magamnak
számtalanszor
most végre megtaláltalak
|
| Szülő |
|
|
|
|
|
