| Küzdőtér |
|
|
|
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Ima helyett (Pontok: 1)
kismezei (komar68@citromail.hu) Ideje: November 20, kedd, 22:53:48
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Köszönöm lenaneni a hozzászólásodat, és akkor neked is válaszolok.
Nem Arany János verse jutott eszembe, mikor a kezdősor elkezdett bennem mocorogni. Hanem Szabó Magda "A pillanat" c. regénye. A végefelé van egy rész, ahol minden bekezdést így kezd: "és száll az idő, és száll az ének.." Nagyon jó könyv:))
Miután, mint fentebb is írtam, a vers valódi címe "Zsolozsma", tehát egyáltalán nem pattogósnak szántam. Mint a publikációs kommenteknél írtam, ezt a verset én gyakorlatilag hangsúlytalanul, illetve kifejezetten monoton előadásmódban "hallom magamban" (a szombati találkozón így is adtam elő). Próbáld meg így olvasni, biztos észreveszed majd, hogy egyáltalán nem pattog. A refrén jellegű ismétléssel épp a monotóniát, a végtelen körforgást akartam érzékeltetni. Nem mindig sikerül úgy írnom, hogy az olvasóim azonnal megértsék, mi volt a szándékom, de azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül.
Miután verstanban gyenge vagyok, csak érzések alapján, illetve un. belső ütemérzék után dolgozom. Azért a szótagszámokra figyelek (az egyszerűbb DDD), általában igyekszem valami rendet kidolgozni. Ennél a versnél pl. így alakult:
4/5/6/5/5/5/5/
4/5/6/5/5/5/5/
4/5/ |
| Szülő |
|
|
|
|
|
