Re: Diadém (Pontok: 1) Lacoba Ideje: Augusztus 01, szerda, 22:39:11 | DIADÉM
Nincsen rajtam egy grammnyi arany sem,
és minden ruhám, amit épp viselek,
legtöbbször nem ér egy gramm aranyat.
Ki vagyok? És mint ember, mennyit érek?
Mennyire taksál a virágáruslány
pimaszul-gyanakodó tekintete,
amikor nagybeteg baratnőmnek vinnék (gondolom csak elütés a a rövid „a”)
-enni, szegény, nem tud- (a gondolatjel előtt-után betűszünet, mert kötőjellé lesz) egy csokor virágot:
“De tizenöt szála! Csomagoljak hármat?” (miért De?)
Mióta már nem sikk a rabszolgatartás
egy ember értékét nem könnyű megtudni.(összetett mondat)
Kivéve, persze, néhány futbalistát, (két „l”)
meg a hollywoodi híressegeket, (ékezet probléma)
kiknek bal lábát, vagy épp tomporát
becsülik pontos dollármilliókra.
Vagy még Bill Clintonnak húszpecnyi beszédért (betűkihagyás)
fizetnek annyit, hogy harminc év munka
során megszerzett minden vagyonom
- ingó, ingatlan- csupán töredéke. (gondolatjel, kötőjel?)
(Jaj, be okos ember, néha úgy irigylem!)
De ki szabja meg, hogy mennyit ér
egy VIP, egy volt elnök, vagy egy rongyos koldus?
Mennyi egy félfülű, félbolond kis piktor?
És egy süket, öreg, beteg zeneszerző?
S a Szózat? Szerintük, hány ezer forint,
és hány Örömódát kérnek egy van Gogh-ért?
És ki mondja meg, hogy mennyit ér
kilenc hónap alatt feltett ezer kérdés,
aggódás, kétely: Ép és egészséges?
Hány dollár ezeregy órányi mesélés,
és mennyi százegy átvirrasztott éjjel?
És az a húsz perc, amíg kiér a mentő?
S a sürgősség előtt darabokra törve, (nagyon megsokasodott az és, az s)
vergődve töltött örökkévalóság:
“Úristen, -jaj, hogy sír-,(gondolatjel, kötőjel?) ne őt, engem végy el!
Add rám a fájdalmát, én azt is kibírom,
kibírok százennyit, csak ő ne szenvedjen!”
Aranyam nincsen, és nincs ezüstöm sem: (sok a nincsből)
helyettük inkább gyémántokat hordok:
- nem halott köveket, élő diadémot!
Kilenc hónapon át szívem alatt nőttek
és váltak valódi, igazi kincsekké.
És minden perc, óra, amit velük töltök,
növeszt a kristályhoz egy újabb karátot.
Szavamtól fényük egyre szebben izzik,
mosolyom metsz, símogatásom (rövid „i”) csiszol
Rajtuk (indokolatlan nagybetű) új s újabb éleket, csúcsokat.
Nem vitrinben tartom, és nem zárom széjfbe (mire gondolsz?);
Nincs piaci áruk, és nem testálhatók.
Viselem halálig: templomba, munkába,
Vacsorafőzéskor (indokolatlan nagybetű), nagytakarításkor,
örökkön-örökké, hétköznap, vasárnap.
Összességében:
- Ennyi helyesírási hibát nem bír el egy irodalmi írás. Egyet sem.
- Nagyon jó a témaválasztásod, és a felvonultatott gondolatsor, de túl általános a kifejezésmód. Mondhatnám: közhelyes.
- A használt eszközök nem igazán eget rengetők, inkább gyengének ítélném. A szóismétlések nem igazán indokoltak, semmi nagy következtetés nem bújik mögöttük. Az „és”-ek sokasága aztán még tovább ront a helyzeten.
- Nagyon sok munkát igényel még ez az írás, de megérné verssé gyúrni. Drukkolok! |
] |
|
|
|
|