| Küzdőtér |
|
|
|
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Átálmodom magam (Pontok: 1)
lenaneni (lenaneni@freemail.hu) Ideje: Augusztus 08, szerda, 13:43:53
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | No delete!
Egy sor szembeugrott velem: jonnek velem, mint undok tovisek. A tovisek nem jonnek, es nem csupan undokok, inkabb alattomosak. Tehat, en az "undok tovisek"-et cserelnem valami masra. |
|
|
|
|
|
Re: Átálmodom magam (Pontok: 1)
Netelka (sarhelyi@invitel.hu) Ideje: Augusztus 10, péntek, 09:46:31
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Átírtam. Ez jobb?
"Hiába lázadok hibáim ellen,
részemmé váltak, mint undok tövisek." |
|
|
|
|
|
Re: Átálmodom magam (Pontok: 1)
Colton Ideje: Január 06, vasárnap, 17:13:04
(Adatok | Üzenet küldése) | Én nem törölném. De a legokosabb dolog, amit a régi versekkel tehet a költő, hogy csiszolja, csiszolgatja. Különösen, ha érdemes, mint például ezt a verset. Az alábbi idézetben én a többes szám e.szám használatát gondolnám át.
"Hegyomlás szavak zuhannak rám,
s összetört lelkem sebeit nyalogatja."
Az ilyen valóban szép képek tényleg megérnék, a vers csiszolását:
"Csak délibáb volt, mit kéklő hegyek
ölelte azúr tengerszemnek néztem."
Ezzel együtt gratulálok versedhez. Barátsággal: Pável István |
|
|
|
|
|
|
