Re: Mint padlóra ejtett kristályváza (Pontok: 1)
Lacoba Ideje: Március 07, szerda, 11:25:32 | Ágika! Előljáróban egy apró, de fontos előszó: Nekem sosem számít egy vers olvasásánál, hogy más vers is létezik, vagy az, hogy mások is írnak verset, amikor elragad, felkap nincs más csak az a vers, ha ez nem jön össze, akkor ott valami nem stimmel. Aztán - ritkán, de előfordult már - olyan sorokat olvasok (verssé tördelve), amelyeket egy sima újságban is megtehetek, akkor azt csúholódásnak érzem.
No akkor lássuk ez utóbbi verziót, ennél a versnél.
Mint padlóra ejtett kristályváza (Nem durran nekem ez a cím... Sorsán merengő kristályváza???)
Ha végre megérkezem,
sír majd cipőm
korábban vidám kopogása, (túlhatározás a korábban, mert ugye: kopogott, most pedig sír)
hiába illesztem kulcsom
a régi zárba, nem nyitja már.
Helyén a fogas,
de rádobott kabátom tudja,
csak vendég.
Szemem lassan körbejár,
nem érti, mi változott,
minden bútor ott áll,
hová egykor ő álmodta. (az ő-t kihagynám, hiszen a szemed)
Lábaim újra érzik (a többesszámozás nem helyes "Lábam újra érzi", ez jobban is illeszkedik a folytatáshoz)
az izmok remegését.
Sejtjeim emlékirata
a pillanat, amit az otthon
melege jelentett. Kóválygok.(a jelentettől kezdve leült, széttört, vége a képnek. Helyette talán "amit az otthon melege" évekig kódolt??? Valami ilyesmi, de te találd ki az az igazi. A nagyon nagy pofon a "Kóválygok". Mitől? Nem írtad meg mitől, mert az eddig leítak nem indokolják. Hiányzik egy kép, vagy ez fölös.)
Padlóra ejtett kristályváza.
Ez lett az életem!
Kaleidoszkópként
rendeződnek ereklyéim. (A gubanc a leesés után jön, mert kusza lett. Tudom a széttört váza kusza, bizonyhoz az, s mégis megírod, hogy rendeződtek kaleidoszkóppá az üvegcserepek. Mégis értem a törekvést, de nem jól állnak össze a sorok, mert a képen a színek és a vonások ellentmondásban vannak. Fel kell oldani az ellentmondást egy szép rávezetéssel, hogy mitől rendezőtek oly kuszává a cserepek, kaleidoszkóp-szerűen. Remélem érted. Meg is fogod írni úgy, ahogy kell. Biztos vagyok benne, hiszen itt van a nagy durranás elásva. Az egész vers durranása. Hajrá Ági!)
Füleim sosem felejtik el (A fülek többesszámozása helytelen)
a szétrobbanó üveg
cinikus kacagását. (mintha túlragozás lenne még a cinikus, mert az üvegcserép kacagása kimondatlanul is cinikussá tette e helyzetet.)
Fakír vagyok! (Talán lettél??? nem tudom?)
Szerteszét szaladnak
vérbő csillagok.
Orromat ámítják
nem-volt illatok.(Az Orrom túlírás. Tudjuk, hogy az illatok ott ámítanak, ne írd le.)
Remegő cimpákkal,
ugrásra készen nyelem
garatomon lecsorgó emlékeim. ugyanez a helyzet a garatommal. Fölösleges. Ott nyelünk. Akkor kéne megjelölnöd, ha máshol nyelnéd
Fakír vagyok. (a rím miatt szerenéd a vagyokot, de a vonulat ismét lettem-et feltételez. Inkább a végére álmodj jobbat. pl elmehetek????)
Ez itt a jussom,
indulhatok.
Ágika Drága! Meg tudod csinálni. Csörögjenek azok k..va szilánkok. Már most is repkednek, de fognak jobban is mert kutya mérges vagy. Úgy ám!!! |
] |
|
|
|
|
