Re: Vágy (Pontok: 1)
soman (soman1@citromail.hu) Ideje: Január 21, vasárnap, 08:11:36 | Sokszor esik szó a szabályos versformáról, amelyik kötött szótaggal bír, nagybetű a mondat elején, netán minden sorban, a sor végek szépen csendülő rímekkel zárnak, esetleg még megvan a belső ritmikája is a soroknak. Tudom, hogy Te is úgy vagy ezzel, hogy a témától, a vers hangulatától teszed függővé a stílust, netalántán még korszakaid is vannak, amikor jobban előtérbe kerül valamelyik forma.
Van aki mindig kisbetűkkel, írásjel használata nélkül ír, talán azért, hogy így fejezze ki szándékát, miszerint a belsőben van a lényeg.
A szavak egymás melletti elhelyezkedése néha több értelmezhetőséget is nyer ezáltal.
Én is szoktam néha így írni, amikor a tartalom kisbetűvel mondatja ki velem a toluló szavakat. Ezt érzem a versedből is, a sodrás erejét, ahogy végigsöpör benned.
Magamban zárom le a szakaszokat.
E rövid bevezető után lássuk a verset:
"édes légy, mint az első
bátortalan csók, melyben
visszafojtott várakozás lobog"
Önkéntelenül is eszembe jutott kiskamaszkorom első bátortalan csókjának szégyenlős izgalma, hogy mennyire kívántam, de féltem is, visszafogott vággyal remegtem a pillanatért.
Iszonyatosan erős a felszólítás a második szakaszban:
"reszkess a vágytól, de
ne szólj semmit, már
messziről halljam, ahogy
véred ereidben robog"
Nagyon jó, bár elsőre a "robog" kicsit furcsa volt, de harmadszorra belesimult, persze a lobog-robog miatt is, hisz mondjuk a "dübörög" disszonáns lett volna.
"légy mint kitörni készülő
vulkán, csöndes, hagyd
éreznem rettentő erőd"
Biztosan használták már páran a világirodalomban a vulkán kifejezést hasonlatként, de ebben az összetételben nem hat elcsépeltként, különösen tetszik a feszültség fokozása itt; "hagyd
éreznem rettentő erőd", ami egészen fantasztikusan folytatódik:
"ne érj hozzám, de szegezz
magadhoz, mint szállni
vágyó tárgyait az anyaföld"
Szinte szűzies az érzékiség vágyódása, ahogy mégis hús-vér módon kerül kifejezésre az anyaföld gravitációs erejében.
"minden porcikád értem égjen
csukott szemmel is lássam
hatalmas tüzedet"
Továbbra is a ragyogó ellentétekkel kiemelt képek lobognak.
"ujjad végében tudjam a lángot
most nem elég a csöndes
elringató szeretet"
Borzalmasan láttató az ujjvégi tűz, és a követő két sor némán kiáltó felszólítása.
"akarj engem, mint ki öröktől akar
forró lehelet legyen minden
ki nem mondott szavad"
Azt hinném, hogy már nem lehet fokozni ezt a belső égető üvöltést, de mégis. Egyszerűen fantasztikus.
"s mikor szememből a vágy
könnycseppként kicsordul
majd akkor, csak akkor
add nekem magadat "
Gyönyörű a befejezés. A vágyódás, vágyakozás legszebb lírája. Folyamatosan emelkedik a feszültség a versben egészen az utolsó sorig, ahol tetőzik a cím szerinti mondandó.
Nem igazán találtam hibát, hiába igyekeztem alaposan boncolgatni, ezért most csak dícsérni tudom ezt a verset, és gratulálni az alkotónak.
|
] |
|
|
|
|
