Re: Rózsadombi este (Pontok: 1)
stevew Ideje: Február 17, szombat, 08:25:02 | 1) Kedves Mango, azon soha ne csodálkozz, ha valaki nem érti a verset... A vers nem egy objektív képlet, hanem lélektől lélekig utazó üzenet, amely ezerféle nyelven szólhat. A szerző vágyódik ugyan a megértésre, de üzenetét csak az általa ismert - véges számú - nyelven küldheti útjára. Az olvasó vágyódik a megszólíttatásra, de az üzeneteket csak az általa ismert - szintén véges számú - nyelven érti meg. A két véges számhalamaz között szerencsés esetben van átfedés, ám az is gyakori, hogy nincs. A meg nem értést éppen ezért sohasem tartom annyira kétségbe ejtőnek, mint - válaszodból ítélve - te.
A meg nem értést - esetemben - az sem segíti tehát, ha válaszul (bizonyára igen gazdag) könyvtárad minden értelmező szótárát felsorakoztatod és elém tárod, hiszen értem a magyar szavakat, még szókapcsolatban is képes vagyok felfogni értelmüket (szép vágy, fényözön, özönlő fény stb.), s e tényt - magyar lévén - sem különösebb szellemi teljesítménynek nem tartom, sem megkérdőjelezni nem hagyom.
2) Egyszerűen arról van szó, hogy más-más nyelven beszélünk el egymás mellett. A szép vággyal, mint érzéssel s mint szókapcsolattal se nincs bajom - versbéli helyzetével annál inkább. Ami neked szép vágy, az a riválisodnak esetleg undok vágy lehet... Viszont ha úgy érzékelteted szép vágyadat, hogy minden nőben felcsendüljön visszhangként saját szép vágya... Ezt, sajnos, ilyen közhelyes módon is el lehet érni, de szerintem nem érdemes...
3) A "bronz ősz, - Budán elidőz" gyönyörűen zengő, igazán őszíes rímpár, mégis nagot döccen, talán a vessző vagy a kötőjel miatt, talán azért, mert soron belül rímeltetsz, meglepetésszerűen. Egy ilyen szép, nőiesen elrévedő, szelíd vers nem biztos, hogy sérülés nélkül tűri az efféle döccenést...
Az "azúr - az úr" kimódoltsága is éppen ez miatt szúrja a szemem; már-már én is elrévednék, szép vágyakba ringatnám magam, de meg nem állhatom, hogy a versre ne kacsintsak: aha, látom ám, milyen ügyes rím! - s megtörik a varázs. Nem kell mindig tökéletességre törekedni, mert előfordulhat, hogy maga a szikár törekvés üt át a tökély érzékeny hártyáján
4) Magával az időugrással nincs bajom, hiszek az időutazásban, nem csak a versszakok között, hanem még azokon belül is... Csupán a szavak, szókapcsolatok, mondatok, azaz a gondolat IRÁNYÁVAL nem vagok kibékülve (irodalmi, kritikai és verstani értelmező szótárakban senki se keresse ám, hogy mi ez!). Azt írod, hogy "Hullt hajnalokba szédül (...) a gyönge fény". Valamibe szédülni, sőt gyengén beleszédülni - ez számomra lefelé mutató gondolat, nem a születést, a meleg és a fény születését, hanem éppen az elmúlását jelzi, s ettől idegen az, hogy felül a fák csúcsára (felfelé mutató gondolat), erőtlenül (lefelé mutató gondolat), s "melege özön" - ez pedig erőteljesen felfelé mutató gondolat robbanásszerű kibontakozása volna, ám nem az, mert előtte nincs meg a felvezető ív. Nem a részletekbe menő szájbarágást hiányolom tehát, hanem ezt az ívet.
Nos, merem remélni, hogy így érthetőbb voltam - bár csak saját nyelvemen szóltam most is... :)) |
] |
|
|
|
|
