| Küzdőtér |
|
|
|
Re: Céltalan utakon (Pontok: 1)
stevew Ideje: Február 21, szerda, 13:18:39 | Íme néhány észrevétel (bocsánat, hosszú leszek!):
"A várost körül ölelő táj is még az igazak álmát aludta."
- Körül ölelő helyesen: körülölelő.
- Az igazak álmát csak ember alhatja. E szólás jelentése ugyanis az, hogy olyan nyugodtan alszik, mint akinek nincs semmi bűne és rossz tulajdonsága, tehát igaz ember.
"Valahol a város mélyén egy ici-pici parkban egy srác a bíborszínű eget figyelte a fűben fekve."
- Az "ici-pici" gyermekmesék hangulatát idézi, tehát nem ide való. Elég lenne az "egy kis parkban" is. Mondatodból három vessző hiányzik. Íme: "Valahol a város mélyén, egy ici-pici parkban, egy srác a bíborszínű eget figyelte, a fűben fekve."
- A "srác" kifejezés akkor lenne helyénvaló, ha valakivel (egy másik szereplővel) elbeszéltetnéd a történetet. Te viszont maga az elbeszélő vagy, akinek oly módon is személytelennek kell maradnia, hogy nem használ szlenget. Az ilyen kifejezések egy egyén egyéniségét, tulajdonságait hivatottak jellemezni, s a történeted nem az Elbeszélőről szól...
"Ha valaki jobban megnézte az arcát, láthatta, hogy milliónyi könnycsepp gördül rajta le. A szíve pedig több sebből vérzett. Bárkinek megesett volna rajta a szíve ha arra jár. De a park kihalt volt, így aztán egyedül lehetett bánatával."
- Hősöd egyedül volt, így senki sem nézhette meg jobban az arcát, s nem láthatta a legördülő könnycseppeket... Felesleges tehát a "Ha valaki jobban megnézte..." kezdetű mondat, ha később kiderül, hogy senki se nincs ott. Talán a "volna" szó hiányzik (megnézte volna), vagy egyszerűen leírhatnád, hogy arcán könnyek folytak végig...
"De válasza nem volt rá, így hát elindult, de maga sem tudta hová."
- Kétszer jelented ki azt, hogy nem tudja, hová menjen.
"Ahogy egyre beljebb jutott a városba, egyre több helyen találkozott álmos, siető vagy épp csak sétáló emberekkel. Nézte az arcukat. Mind fáradt volt és törődött, de akadt akinek ennek ellenére mosoly ült az arcán."
- Újabb vesszőhiányok a "siető" és az "akadt" után!
"Annyi mindent láthat az ember, ha kinyitja a szemét és túl néz a saját gondjain."
- Újabb vesszőhiány az "és" után, valamint a "túl néz" - ha már ragaszkodsz ehhez a szóhoz - egybe írandó.
"Csak nézte a zsákmányukra lecsapó madarakat, ahogy hallal a szájukban magasra repültek."
- A madárnak csőre és nem szája van.
"Levette a szemét az égről, és tovább sétált."
- Kicsit furcsán hangzik, hogy "levette a szemét az égről"... Mintha egy polcról venné le az ott tárolt szemét... Igaz, mondjuk azt, hogy nem tudta levenni róla a szemét", azaz úgy elbűvölte, megigézte valami vagy valaki, hogy nem tudja elkapni róla a tekintetét, tehát tagadásként használjuk ezt a szólást, és nem kijelentő módban.
"Sokan ügyet sem vetettek rá, de voltak akik tetőtől talpig végigmérték őt."
- Vesszőhiány a "voltak" után!
"Üdítődobozok, papírszemetek között szlalomozott."
- Az utcán nem szemetek vannak, hanem szemét. A szemét az utcán eldobott papírok, üdítősdobozok (és nem üdítődobozok!) stb. sokasága, a sokaságnak többes számot adni kicsit furcsa. Szlalomozás helyett inkább kerülgesse a szemetet...
"Onnantól kezdve nem tudta levenni róla a szemét."
- Látod, itt és így használtad helyesen a "nem tudta levenni róla a szemét" szólást. Viszont nem "onnantól kezdve", hanem "attól kezdve".
"Házakat, utcákat, tereket hagytak már maguk mögött, míg végül elérték céljukat - távol a szegény negyedtől és a belvárostól - egy kivilágított bérházat."
- Elbeszélésedből ítélve nem ismerték egymást, tehát közös céljuk (útirányuk) sem lehetett. Célja valószínűleg csak az angyali teremtésnek volt, de ezt mi nem tudhatjuk... Hősöd csupán céltalanul követte, abból a célból, hogy kiderítse, milyen cél felé igyekszik a lány... Még valami: nem a negyed a szegény, hanem az ott lakók, s mivel az ott lakók többnyire szegények, azt a negyedet azért hívják szegénynegyednek (csak egybeírva jelenti azt, hogy a szegények negyede)... A gondolatjelet két vesszővel is helyettesíthetnéd, vessző ugyanis mindenképpen kell így is, a második gondolatjel után.
"A lány bement és ő az ajtón kívül rekedt. Az egyik ablakhoz lopódzott és belesett a házba."
- Vesszőhiányok az "és"-ek után!
"Talán egyszer valaki keresni fogja. Talán. Bár az is lehet hogy senkinek nem fog hiányozni. Emlékét csak a sötéten hullámzó folyó habjai fogják megőrizni.
Elkeseredett, megtört, és nem talált más kiutat. Pedig máshogy is alakulhatott volna. Másnap már más színben látta volna a világot. De már nincs volna. Ő már döntött. Hogy jól, vagy rosszul, az nézőpont kérdése. Erre és még sok más kérdésre sohasem fog választ adni. Ő már meglelte a nyugalmat, mit oly nagyon keresett..."
- Ezzel a magyarázattal ismét kilépsz az elbeszélő szerepéből, és ítélkezel. Azt magyarázod, amit a vízbeugrás előtt a fiú jellemrajzával, cselekedeteivel kellett volna érzékeltetned. Azt csak te tudod, hogy másnap már más színben látta volna a világot. A fiú ezt miért nem tudta..? Miért szánta rá magát a végzetes lépésre..? A vázlatszerűen megemlített rossz családi légkör, a veszekedések nem szolgáltatnak elég támpontot az olvasónak ahhoz, hogy értse és érezze a fiú elkeseredését. Mindezek helyett MAGYARÁZOL a végén. "Nézőpont kérdése..." - írod. A halál itt nem nézőpont kérdése, hanem választás kérdése, csak elítélhető, de nem ítélhető meg, ha nem ismerjük a választás okát... Ezeket az okokat kellet volna finomabb lélekrajzzal papírra vetned, hogy az olvasó az rideg-objektív, kissé tudálékos zárszó nélkül is kialakíthassa a saját nézőpontját...
Mindezek azonban csak kezdeti nehézségek. Írásod szép, folyékony, cseppet sem döcögős. Szeretném egyszer csupán azt írni egy műved alá, hogy "lám, lám, miből lesz a cserebogár.?!" Hát belőled. Addig is, és újra: írj sokat! |
] |
|
|
|
|
|
