| Küzdőtér |
|
|
|
Re: Életmaradékok (Pontok: 1)
Tithonos Ideje: Március 17, szombat, 20:32:04 | A vers formailag a szótagszámláló – tehát a legegyszerűbb és az egyik legősibb- versformát adja.
Törekedik, hogy tízeseket alkalmazzon, és mivel a vers kevert ritmusú –metrumjai nem értelmezhetők – hajlamosak vagyunk az ütemeket számlálni.
Az elsőben némi homályos vagy erőszakolt ütemhatárok archaikus és szép formát mutatnak:
Ismét megtelt // konténerünk // gyomra,
szaporodott // életünk sok // lomja.
Halmozódott // holt napjaink // száma,
maradékot, //mocskot hagytunk //hátra.
Első ránézésre hármas ütemezésű 4 /4 /2 képletű sorokat láthatunk, de sajnálatos, a vers többi részén ez nem válik adekvát képletté.
Ronggyá áznak // réges-régi //könyvek,
maszatosak // a kihullott //könnyek.
Zokognak a //széttépett //levelek,
vacognak az// abortusz-//gyermekek.
4/4/2
4/4/2
4/3/3
4/4/3
Tehát a kevert ütemezés arra engedi következtetni az olvasót, hogy a szerző a szótagok számlálását tette prioritássá.
Ötletes megoldás a megszemélyesítő predikatív szerkezetek metonímiává építése.
„Bánkódnak a múló barátságok…”
A rímek – amennyiben nem szándékosan – toldalékrímek, már Arany János óta elutasításban részesülnek költészetünkben.
Ebben a versben sokat találunk, sokszor igen kellemetlenül hatnak. Természetesen ez a rosszhangzás lehet tudatos, akkor önmagában is fontos eszköz. De ha mégsem ez, akkor súlyos hiba.
Az órák-metaforák vagy a tárgyak-vágyak rímpár pedig már zeneiségében és hangzásában is hiba, ha itt is nem egyfajta tudatosságról van szó.
A vers képi síkon erős, nagyon sok plasztikus vagy filmszerűen látványos, legtöbbször naturalisztikus képpé emelkedik a versben, de sokszor éppen a rímek és az ütemezés ront a hatásukon.
Máskor a képek erőtlenné válnak, mint az első versszak harmadik sora, amelyik nem illik oda, és nem is szerencsés, hogy ott legyen.
„…Halmozódott holt napjaink száma…”
Itt-ott a régi germán költészet egy-egy jegye, például az alliterációk ritmusa ad valamit vissza a sokszor elhalkuló zeneiségbe….
Véleményem szerint ez a vers szabadversként sokkal többet mondana, az alliterációk, a gondolatritmusok, a toposzok az elveszett ritmusokat sokkal hatékonyabban pótolnák.
|
] |
|
|
|
|
|
