Re: A tékozló ember (Pontok: 1) Lacoba Ideje: április 14, szombat, 22:06:06 | ...
Kék bolygó halad útján, nem siet, de nem is lassít,
(a szótagszámolásban elveszett az elejéről a névelő, és az első rész szósorrendje sem igazán magyaros. Hiszen milyen szép jambikus is lehetne: egy - 3 4 a 1 2 – szórend, és a „de” pedig nem szükséges az ellentétpárhoz (siet-lassít)
A természet tudja a dolgát, s eszerint cselekszik.
(itt pedig a dolgát előtt nem érzem szükségesnek a névelőt)
Napok telnek, monoton egyforma ismétléssel,
(egy vesszőhiány, „monoton, egyforma ismétléssel,” a három szó erősen fedésben van, amit jelölni szeretnél, azt az egyik is kifejezni a hozzá illő szavakkal, de ebben a formában a végén a rag sem odaillő)
De bölcsen megtervezett, sok-sok apró lépéssel.
(Nagyon szép sor)
Évmilliók teltek el, ily’ tökéletes harmóniában,
(az „ily” fölösnek tűnik)
Világmindenségben lebegő, kék bolygó csodában.
A temérdek idő megalkotá porszemnyi világát,
Ezernyi élőlénynek életet adó, varázslatos csodáját.
(sok a csoda, ugyanakkor elég zavaros, hogy ki is és mit alkotott. Az idő lenne? Nem hinném)
E csodában, az állatok egymásra utalva éltek,
Csak egy élő volt, ki kevesellte a tökéletességet.
Az ember volt, ki e csodát durván megbolygatta,
Mindent a saját kényelmének alávetve, átalakította.
(ismét jöttek a csodák)
Tékozolva szétszórta, kék bolygó minden kincsét,
S felfalta évmilliók munkájának a gyümölcsét.
De vajon, honnan vette ehhez a bátorságot?
Miért gondolta, hogy Ő lehet, ki Istent utánoz?
(eléggé döcögős, s a kérdések rengenek igazán)
Be kell ezt fejezni végre, amíg nem késő!
Figyelni kell arra, milyen lesz majd a jövendő.
Évmilliókig itt kell élnünk, nem mindegy hát,
Megtartjuk e csodát, vagy pusztulás vár ránk.
(itt már valamit vár az ember, de nem jön. Vannak ismétlések, de semmi ütős kép. S az elején a fejezni-figyelni belelógatja a témát a semmibe, és nem igazán magyaros)
Tékozló ember, egy percre állj meg, és jól figyelj,
Természet kincseit óvd meg, hiszen érezned kell.
Amit teszel, azzal a kék bolygó lesz eltékozolva,
Ne akard, hogy unokáinknak, ne legyen otthona.
(változatlanul szórendi gondok vannak, és a kék bolygóból is sok lett, és a mélypont az „eltékozolva”)
Laci!
A téma nem igazán a tiéd. Nem csillognak benne képek, vagy hasonlatok, kissé összekuszált általánosságokat szedtél csokorba, és nyelvtanilag sem egy igazán megrágott írás ez.
Sokkal jobb vagy! Ismerem írásaid, hiszen szinte mindegyiket olvastam itt a Full-on. Ezt most éppen nem lelkendezve, pedig inkább az az általános.
Lesz jobb! |
] |
|
|
|
|