| Küzdőtér |
|
|
|
Adelheidis
Szakadt cipőm talpa kopott,
Kesztyűs kezem lepkét fogott.
Rajtam lebeg foltos sálam,
Fázón remeg kezem, lábam.
Utam járom éjjel-nappal,
Fekszek holddal, kelek nappal.
Felhők népe az én zsoldom,
Csillagtenger hű paplanom.
Ösvény vezet bús utamon,
Kezemben még nem volt vagyon.
Étkem fáknak friss gyümölcse,
Szomjamat a patak hűtse.
Utam vezet a világon,
Pihenek a lombos fákon.
Erdőt, mezőt is bejárok,
Hegyre, völgyre rátalálok.
Falvat, várost átallmegyek,
Senki nem nyújt védő kezet.
Senki nem szánja a vándort,
Hinnem ebben mindig kár volt.
Megyek tovább, utam kétes,
Nem is hosszú, nem is véges.
Világon már átallvezet,
Bejártam én völgyet, s hegyet.
Láttam erdőt, s mezőt többet,
Átkeltem én patakmedret.
Városokat körbejártam,
Puha ágyban sosem háltam.
Kérdezném most, hová megyek,
Várnak-e még magas hegyek?
Keljek-e még dombon általl,
Legyek-e több új hazával?
Mit tegyek hát most, Jézusom?
Vándor vagyok, nem tagadom.
Szívem elhúz, hazám nincsen,
Szabadságom az én kincsem.
Megyek tovább, vándorolok,
Nem állít meg semmi legott.
De ha mégis majd megállok,
Csak egyetlen személyt várok.
Nagy kaszáját megcsodálom,
Csukjáját magamra rántom.
Csontos kezét karonfogva,
Leszek majd az útitársa.
S aznap, mikor vele megyek,
Könnyeznek a magas hegyek.
Búcsúzik majd messze, s távol,
Megállt hát az örök vándor.
|
Ideje: Január 29, kedd, 20:21:57 - Veva
|
|
| |
|
| "Vándor" | Belépés/Regisztráció | 2 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Vándor (Pontok: 1)
Lacoba Ideje: Február 10, vasárnap, 19:09:04
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Köszöntelek Adelheidis!
Mindig elcsodálkozom, hogy valaki elsőként a Mazsolázóban publikál. Főként azért, mert ilyenkor az a meggyőződésem, hogy valakinek nagyon gyors véleményre van szüksége. Valamilyen okok miatt. Nos természetesen ezzel nincs semmi gond, de mégis különös.
A versed első olvasással, rendkívül szép felező nyolcasokkal dobol a fülünkben, valósággal énekelteti magát, akárcsak a népdalok, vagy hasonló strófák. Azonban a belső, gondolati elemei a versnek hatalmas kuszaságot mutatnak, és lehetetlen szókapcsolatokat olvashatunk, melyek nem lehetnek valósak. Tehát, amikor egy dal-szerű verset álmodunk meg, arra is figyelnünk kell, hogy a valóságban is lehetséges legyen, amit versbe öntünk.
"Kesztyűs kezem lepkét fogott" - majd - "Fázón remeg kezem, lábam." Szóval sok a bukfenc, mert a kesztyűs kéz nem annyira fázós, s a cipő is csak kopott, hogy fázzon benne "kezünk-lábunk", de az a fránya lepke sem igazán jön elő a hidegben.
Aztán, ha "Utam járom éjjel-nappal," akkor hogyan lehetséges, hogy "Fekszek holddal, kelek nappal." Nem értem, most fekszek, vagy járom utam?
"Ösvény vezet bús utamon" ezen megbuktam. Aztán nem is részletezném, de folyamatosan ez a logikai valósághűtlen sorozat kíséri végig az írásodat.
A legeslegfontosabb, hogy egy kis türelemmel nagyon szép dal-vers faragható ebből. Úgy menj rajta végig, hogy kezd el értelmezni a leírtakat, ne csak énekeld, vagy ritmizáld. Úgy alakítsd a sorokat, szavakat, hogy az igazsághű legyen. Megtörténhessen. Nem oly nagy feladat ez. Drukkolok neked.
|
- Re: Vándor Adelheidis Ideje: Február 11, hétfő, 12:13:16
|
|
|
|
|
|
