Ez egy elég régi vers. Mostanában már nem írok verseket, de kíváncsi vagyok, mi róla az emberek véleménye. Bátran lehet kritizálni.
Kawazu
Kawazu
egy porszem morgása
esti neonfényben,
füst a szürke égen,
halált hozó kása
a torokban -
ez Kawazu.
Kawazu
egy hideg Nap bölcse,
út, ami nem vezet
sehova. Holt kezek
fehér, ernyedt görcse -
ő a nagy
Kawazu
Kawazu...
ásít ő, és lenyel
az ősi Semmibe -
nem hullik már ide,
csak fagyott vérpehely:
így alszik
Kawazu.
Kawazu
szörnyű gyomra oly sok
néma csontot emészt...
s hány szív zuhanhat le még oda?
Kawazu
a csillagtalan űr tébolya,
mert Kawazu
én vagyok: a sorsod.
Megjegyzés: (Ez már maga a vers. De miért csak dupla sorköz van?? Ezt megmondhatná valaki.):
Admin:
A szerkesztőprogramnál sorvégén shiftelt enter, versszakvégén enter :)