 |
Vers: Lelkes Miklós: TINÓDI SEBESTYÉN |
|
Ó , vándor lantos! Új tájak emeltek
a vállukra , s más tájnak adtak át.
Körédgyûltek a kérdõk , s énekelted
félholdak görbe tõr-pillanatát ,
lovak futását , török és magyar seb
jajongó létét , sötétült dalod ,
felsírt a lant , s egy énekmélyi könnycsepp
égsötéten bánatot ragyogott.
A tájak vittek , s vitted ami történt:
az igazat. Hegy-völgy álmokon át
csak igazat. Oly nagy kincs az igazság!
Csak igazságra építhetsz hazát ,
olyan hazát , mely nem csupán kevésé ,
úri gõgé , melynek hatalma rút:
ha gyõzelem jön - övé fent a zászló ,
mások elõtt meg bezár várkaput ,
s a vereségnél? Jó bor mellett búsong ,
s a szeretõin bársony , meg selyem.
Jobbágy-földeknek , felsíró szegénynek ,
de sokba vagy honfibú-szerelem!
Jobbágy lantos , kinek nemesi címert
vetett oda nyeglén királyi kegy!
Valójában csupán bánatot kaptál ,
s megalázta éneklõ szívedet.
Mégis: a kardok gyõzelmét , kudarcát ,
ha hirdetted , tudták - igaz a szó ,
s ma úgy hiányzol! Hazug lantosokkal
nyüzsgõ vásár e középkor-való.
|
Ideje: December 10, péntek, 19:38:53 - lelmik
|
|
| |
|
