 |
Vers: Lelkes Miklós: PÜNKÖSDIRÓZSÁK |
|
Gömbölyû bimbók , szépséget ígérõk ,
pirost kibontók , - hol van a világ?
...és hol van Õ , Anyám , aki e rózsát
úgy imádta piros életen át?
Apám hiszi , hogy megtartja az emlék
Anyámat , s amíg nem felejtik el
él valahogy... fényképeken , szívekben ,
tükör-bújócskák rejtelmeiben ,
hulló szavakban , az elvárt virágban ,
árnyékot adó lángban , mely Idõt
képzel magának , s hunyorgón világít
szikra-percnek szobányi temetõt.
Apám bölcs , mégis , mint megannyi bölcset ,
õt is a bánat szégyeníti meg ,
s lehet , hogy holnap engem is , ki tudtam
eggyéötvözni értelmet s szívet.
Hol van Anyám? Én még tõled se kérdem
túl komolyan , piros bimbójú Szép ,
Pünkösdirózsa , Anyám szív-virága ,
míg nézem szirmod elvérzõ színét.
Felelet sok van , ámde egy se válasz.
Mind gyúl , ellobban , mint a fecskeszó
föld-ég-viz titkot védõ , végtelen nagy
pajzsán , mert köztük egyik sem való.
Nagy Ég-ablakban Anyám újra látom.
Pünkösdirózsa bont ki éneket
egy-egy virágán , s a bimbókon másutt
harmatgyöngyök dúdolnak , fénylenek.
Az Ég-ablakban Anyám gyönyörûszép.
Tavasz-szavában kedves nyármeleg.
...de volt úgy: szava villant , éle sebzett.
Szenvedéllyel gyûlölt és szeretett.
Egyszer talán majd verset írok Róla ,
nem magamnak vagy másnak: Senkinek ,
a Nincsnek , aki bús , könnycseppes isten
- és kigúnyolják látszat-istenek.
|
Ideje: December 10, péntek, 19:44:43 - lelmik
|
|
| |
|
