Fél talán? Azt hiszi megijeszt?
Nem félek Tőled fényvadász!
A Te szerelmed fekete gyász,
Lassan ereszkedik az Alkony.
Érzésed egyre bizonygatod, s
reméled szerelmem megkapod.
De ölelésed, lelkem bánata,
sötéten fájdalmas, nincs szava.
Érkezésed szürkület vitéze, oly
rövid, mint egy gyertyavége.
Ellobbansz, messzire szállva,
s rábízol a fekete éjszakára.
Az éj, legalább őrzi az álmom,
bársonyával betakarva félt ,
és ha dereng a hajnal végre,
elmenekül, de kiküld a fényre.
Ő cirógat, szemem csókolgatja
hogy nevessek rá a kelő napra.
A nap felében van velem, fogja
a kezem, szinte süt szeme,
Szellő sóhaján küld üzenetet.
Csak körbe rohanom a földet!
Holnap megint veled leszek,
sugaraimmal forrón szeretlek!
|
Ideje: Január 26, szerda, 15:16:40 - agnes
|
|
| |
|