| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: Lelkes Miklós: ÜNNEPEK MÉLYÉN /L. Csépányi Katalinnak/ |
|
Végül, sajnos, mit sem tehet az ember,
bár sakktábláján ezt-azt megtehet -
a matt előtt.Van úgy: ugrik a lóval,
s királynője kecsesen integet.
Ha hirtelen meglát is új világot,
mit elrejtettek csendes csillagok, -
elérheti útvesztő végtelenben?
Élő nem tudja, s hallgat a halott.
A gondolkodó mindig nagyon távol
mindenkitől.Nem kell a gondolat!
A tömeg csak megy, megcsalt múlt-idővel,
görbült gerincű holnapok alatt.
Nézzünk az ünnepmélyre, - önmagunknak!
Nézzük mint szökik tavaszban az ég
elképzelt kékje vágyott messzeségig,
amely a szívnek örök messzeség!
Nézzünk a nyárra, fényjáték-mesékre,
melyekben zsongás-dús darázsdalok,
míg az árnyékok arany koronája
hit-hiteget, csillogtat látszatot!
Nézzünk az őszre! Álom-háztetőkön
eső kopog, ónszürkén altató,
s tűnődjünk el kis lélek-csigaházban:
mi a való, ha semmi sem való?
Nézzünk a télre, könnyes gyertyalángra!
A Nagy Fenyőre, mely nincs, csak szemek
egy pillanatra elhiszik, szokásból,
s cseng üveggömbön piros szeretet.
Csak egy határ van, csengi jel, pirosan,
és nincs hetedhét, nincsen végtelen.
Számunkra nincs.Csak büszkén vesztes ének,
mint végső ének, földi végeken.
Ünnep mélyén kóborlunk, - önmagunkban,
s egy igaz múltban, s a szívben, ami fáj, -
de felettünk mind csendfényű a csillag,
s miénk egy képzelt hetedhéthatár.
|
Ideje: Június 10, péntek, 22:42:10 - lelmik
|
|
| |
|
| "Lelkes Miklós: ÜNNEPEK MÉLYÉN /L. Csépányi Katalinnak/" | Belépés/Regisztráció | 1 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Lelkes Miklós: ÜNNEPEK MÉLYÉN /L. Csépányi Katalinnak/ (Pontok: 1)
Anna1955 (angyaligirl@freemail.hu) Ideje: Június 16, csütörtök, 20:23:02
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Miklós,
Ez a vers olyan mély melankólikus érzést váltott ki belőlem. Kicsit fájt is.
Igen sok minden volt ami szép volt és már nincs, de bízzunk benne, hogy egyszer lesz helyette szebb. Nem szabad nem bízni ebben, hisz ez a gyermekeink jövője. És rajtunk is múlik, hogy az Ő életük vége felé, mint ahová lassan mi is eljutunk, Ők mire fognak emlékezni. Az Ő életükben nem bízunk, ha most nem hisszük, hogy tehetünk még sokat, egy szebb és élhetőbb jövőért. Tény, hogy jelenleg az áldozat nagy.
Üdvözlettel Anna |
|
|
|
|
|
|
