| Küzdőtér |
|
|
|
skorpio
Van, hogy nehéz lépni tovább.
Mikor úgy hittem,
már teljesen mindegy,
mert feloldódott bennem
az elsõ zsibbasztó döbbenés,
s lassan olyan lett a lelkem,
mint tomboló hurrikán szívében
a mélyen hallgató csend,
mely után ólmosan lassú az ébredés.
Mikor már hitem - nem is fáj,
mert elveszett már ami fájjon,
s idegenebbnek éreztelek már,
mint valaha régen,
s hittem szépséged már nem is látom,
RÁDNÉZTEM !
S a szemedben megcsillanó fénytõl
összeroppant a távolság.
Úgy tört elõ a mélybõl
e néhány gondolat, mint hányás,
mit az ember szégyenében visszatart :
úgy szeretném öledbe hajtani fejem,
hogy simogasd lágyan, kedvesen,
oly jó volna odabújni hozzád,
csak, - még egyszer !
Úgy mint kisgyermek
kit árvaság fájdalma vert meg,
és suttogni könnyekbe fulladón,
hogy Te ne is halhasd meg,
hogy ne zavarjon e fájdalom
Várj még ! csak Egy Percet !
!! Hiszen még nem is szerethettelek.
|
Ideje: Február 18, vasárnap, 16:06:55 - Veva
|
|
| |
|
| "Mikor már..." | Belépés/Regisztráció | 5 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Mikor már... (Pontok: 1)
stevew Ideje: Február 18, vasárnap, 19:25:57
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Skorpio, az aknamezőn bizony először a helyesírási hibák robbannak..! Esetedben ezt csupán figyelmetlenségnek tulajdonítom, s szerencsére egy-két billentyűleütéssel javíthatók.
"Mikor úgy hittem,
már teljesen mindegy,
mert feloldódott bennem
az elsõ zsibbasztó döbbenés,
s lassan olyan lett a lelkem,
mint tomboló hurrikán szívében
a mélyen hallgató csend,
mely után ólmosan lassú az ébredés."
Ez, ugyebár egy többszörösen összetett mondat első, szintén többszörösen összetett fele, sőt egyharmada, ezért az "ébredés" után nem pont, hanem vessző kell; a "mikor" feszültségét ugyanis majd csak a RÁDNÉZTEM (úgy mint: akkor rád néztem) fogja feloldani, közöttük tehát pontnak nincs helye. A "rád néztem" külön írandó, a "hallhasd" pedig két l-lel!
Még egy apróság: a felkiáltójel és más írásjelek előtt soha nem kell szóköz, csak utánuk.
Apropó, felkiáltójel! Feleslegesnek érzem az utolsó sor kezdetén a felkiáltójeleket és a sor vastagbetűssé tételét. Bízzál a versben, kiált az maga is, mankóra, ilyen hangosításra nincs szüksége.
A fentiekből nem következik egyenesen, ezért még leírom: magával a verssel semmi bajom nincs. Sőt: minél többször olvasom, annál inkább érzem a férfi fájdalmát, azt a kétségbeesett fájdalmat, ami a férfiembert bizony gyermekké teszi olykor-olykor... Vannak ennél erősebb műveid is, de ez is megállja a helyét. Maradok hát tisztelőd:
stevew |
|
|
|
|
|
Re: Mikor már... (Pontok: 1)
Netelka (sarhelyi@invitel.hu) Ideje: Február 19, hétfő, 09:44:56
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Egyetértek az előttem szólóval, az "ébredés" után vessző kell, és utána természetesen kisbetűvel kell folytatódnia a gondolatnak.
A "hányás"-t értem, de abszolút nem illik a versbe, lehet "torkomba toluló epe" vagy bármi más... ez a "hányás" szörnyű. Van egy-két helyesírási hiba, illetve vesszőhiba is, amit feltétlenül javítani kéne (hallhasd pl.).
Cím után soha nem teszünk pontot.
Nos, a hibák felsorolása után azért azt is el kell mondani, hogy gondolatvilágában nagyon szép alkotás. Szóhasználatában egyszerű, de talán épp ettől minden érző, értő olvasó számára befogadható, hiszen az érzést mindannyian ismerjük. |
|
|
|
|
|
Re: Mikor már... (Pontok: 1)
stevew Ideje: Február 21, szerda, 07:18:19
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | "Úgy tört elõ a mélybõl
e néhány gondolat, mint hányás,
mit az ember szégyenében visszatart"
A hányás védelmében írok újra. Persze nem, hisz sem művelni, sem látni nem szeretem, meg azért sem, mert itt nem is szorul védelemre. Csupán csendesen tiltakozom az ellen, hogy egy-egy (eleve számkivetettnek ítélt) szót kiragadjunk a környezetéből, mint egy daganatot, s így, lecsupaszítva dobjuk a hétköznapi ízlés szemétdombjára.
Félreértés ne essék, természetes a torkunkban keseredő undor a "hányás" szó hallatán-olvastán. A vers azonban nem természetes dolog: annál sokkal több. A vers olyan boszorkányfőzet, amiben benne van ugyan a varjúepe, békagyomor, gyíkszem és a bolondító csalmatok is, ám aki húnyt szemmel kortyol belőle, az nem az nem az összetevők undorító mivoltát érzi, hanem azt a összhatást, amelynek elérése érdekében a főzet készült.
Skorpió verse bizony jó főzet. Az "Úgy tört elõ a mélybõl/e néhány gondolat, mint hányás,/mit az ember szégyenében visszatart" sorok pontosan a helyükön vannak. Nem a hányásról szólnak, hanem arról a végső kétségbeesésről, arról a megalázó reménytelenségről, amit egy érett férfi érez, mikor szinte már kisgyerek módjára kapaszkodna távozó (őt elhagyó?) kedvese utolsó pillantásába, mozdulatába, emlékébe. Tudja, hogy nincs remény, látja is magát, amint ott térdel és zokog, szégyent is érez emiatt, de ilyenkor semmi sem számít - a kétségbeesés lenyelhetetlen. Nekem erről szól e három sor, mellbevágón, hatásosan.
Csak ennyit kívántam még hozzáfűzni. |
|
|
|
|
|
Re: Mikor már... (Pontok: 1)
skorpio Ideje: Február 23, péntek, 10:43:40
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Barátaim
Köszönet érte, hogy kritikátok segítí a vers szebbé tételét.
Sajnos való igaz, sokszor a lendület, és valjam be a magyar nyelvi szabályok alkalmazásának hanyagsága, már sokszor ostorozott hibám, amit nehéz leküzdenem mert az alapok hiányosak. Nem fordítottam rá kellő időt annó.
Elfogadom a kritikát és javítom az eredetiben.
A hányásról. Igen sokan voltak, kik olvasva megütköztek ezen. De gondoljatok bele, van-e más ami ennyire visszatarthatatlanul tör elő az emberből és ott van a gyengítés a "szégyenében". A dallamról nem is beszélve. Ha megnézitek ezt a sort szinte zenét kér maga alá.
még egyszer köszönöm a kritikákat. |
|
|
|
|
|
|
