| Küzdőtér |
|
|
|
zsuka49
Elrepültek felettem a boldog évek,
Nevettem, kacagtam, sírtam eleget,
Volt jó és rossz hozzám a zord élet,
Fáklyaként lobogott minden szerelem.
Erő rég messze szállt, szépség is hervadt,
Kiégett az ifjúkori büszke láng,
Az élet lelassult, picikét meghalt,
Most egy kis boldogságért koldulni jár.
Az életgyertya lassacskán csonkig ég,
Takarodót fúj az elmúlás szele,
Néha még felgyúl távolba a fény,
De, már megérintett a halál keze.
Hegyek mögött virrad a pirkadat,
Ha elmegyek, csak pár vers mi itt marad.
2007. február 10.
|
Ideje: Február 19, hétfő, 19:58:09 - Veva
|
|
| |
|
| "Elrepültek" | Belépés/Regisztráció | 6 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Elrepültek (Pontok: 1)
stevew Ideje: Február 20, kedd, 08:33:47
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Zsuka, versed sok is - meg kevés is. Ami sok, az a közhelyek elejétől-végig való sorjázása. Konkrétan a következőkre gondolok: elrepültek az évek, zord élet, fáklyaként lobogó szerelem, hervadt szépség, ifjúkori láng, csonkig égő életgyertya stb. A közhelyek közé sorolom még ezt is: az élet (...) picikét meghalt. Egyrészt értelmetlen, hogy az élet meghal, még értelmetlenebb, hogy csak kicsit hal meg, másrészt pedig a hagyjuk, hogy a slágerdal-szerzők haljonak meg egy kicsit, édesbús dalaikban.
Vesszőparipám a helyesírás - mindannyian vétünk persze ellene, de a vers olyan közeg, ahol minden vétség szinte kiabál.
1) "Néha még felgyúl távolba a fény" - Helyesen: távolban, sőt: a távolban, így, névelővel
2) "De, már megérintett a halál keze." - A De után nem kell vessző, ez egy egyszerű mondat.
3) "Ha elmegyek, csak pár vers mi itt marad." - A "vers" után viszon kell vessző.
4) "Erő rég messze szállt, szépség is hervadt," - Erő ugye nem személynév..? Helyesen "Az erő" lenne, vagy ha nem kívánsz névelőt használni, akkor lehetne pl. "erőm". Ugyanez a gond, ugyanitt, a "szépség"-gel is. Ha nagybetűvel írnád, megszemélyesítenéd, s akkor egy szavam se volna, de így bizony itt is hiányolom a névelőt.
A "virrad a pirkadat" kissé túllő a célon. A hajnal virrad, a hajnal pirkad, esetleg egyszerűen így mondjuk: pirkad, vagy virrad. A hajnal szinonimája ugyan a pirkadat, de a "virrad a pirkadat" nekem sok, és rosszul is hangzik.
Amiből keveset találok a versben - (s ez egyenes következménye a közhelyek tömkelegének) - az az egyéni hangvétel, egyéni látásmód. Ha az a szándékod, hogy más is veled együtt sóhajtsa az elmúlás érzését, kérlek, felejt el minden pózt, fellengzősséget, mindent, amit eddig hallottál és olvastál, vizsgáld meg, valóban azt érzed-e, amit érezni vélsz, igazat mondasz-e, nézz a mélybe, sikolt, sírj, sóhajts attól, amit ott látsz - s ezt a sikoltást, zokogást v. sóhajt írd le. Nem baj, ha nem sikerül. Csak próbáld meg. |
|
|
|
|
|
Re: Elrepültek (Pontok: 1)
stando Ideje: Február 20, kedd, 09:18:12
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | "Kiégett az ifjúkori büszke láng" - nem enged el ez a sor, Zsuzsi. Annyira furcsa nekem. Hogy mi a bajom vele? Példával tudnám csak illusztrálni, de lehet, hogy nincs is igazam.
Pl.
- Én egy kiégett nő vagyok, elvesztettem a hitem önmagamban, a körülöttem élőkben.
- Ellobbant/elhanvandt/kialudt az ifjúkori büszke láng, már csak rutinból teszem a dolgom. |
|
|
|
|
|
Re: Elrepültek (Pontok: 1)
dionysia (dionysia@citromail.hu) Ideje: Február 20, kedd, 15:51:57
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Az a gond sztem, hogy a láng maga nem tud kiégni. A villanykörte igen. A láng halványul, semmivé lesz, ellobban. Kiégni... a lángra nem mondjuk. Legfeljebb kialszik.
Amúgy én szeretm az egyszerű gondolatokat, a letisztult képeket is.
Puszi, dio
|
|
|
|
|
|
|
