| Küzdőtér |
|
|
|
Lacoba
Ma még ma van. Egy nap a sok közül.
Napi nyüzsgésén már túladott a lét,
mégis vállamra ülnek pillanatai,
hogy alkonypírba csomagolják múltam.
Sebes szárnyú az alkony,
kacsázása a végtelent súrolja,
s míg átsuhan Mallorca-kapuja alatt,
- emitt - tekintetem ráncait is számba veszi...
Egyre fergetegesebb rohanása...
Ma még ma van... Sok-sok ezerségét
kötötte hátamra egy újabb nap.
Lüktető koszorút fon az alkonyvirág.
Homlokomra szúrja apró tüskéit, mint
megannyi lelkendező emlék... Képek.
Csillogók, fénylők és harsogók.
Feledésen kopottak és sorsomba szakadtak...
Szeretem az alkonyt meglesni,
de a holnap reggelét még jobban imádom...
Ma még ma van. Ma még ma...
Szerelmek, kacagások és örömök villognak
a meg-megtérő alkony lapjain.
Könnyek, hétrét görnyedt igazságok
csalnák naptárak mindennapjait. Ma...
Ma még ma van, és alkonyodik...
|
Ideje: Február 27, kedd, 12:26:36 - Veva
|
|
| |
|
| "Alkonyodik..." | Belépés/Regisztráció | 2 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Alkonyodik... (Pontok: 1)
Netelka (sarhelyi@invitel.hu) Ideje: Február 27, kedd, 13:06:07
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Már korábban is tetszett ez a versed. Én, aki egyébként rém rímfüggő vagyok, itt nem akadtam fönn a rímek hiányán. Szépen gördülnek a sorok, engem például szinte hangos olvasásra késztetve. Nagyon tetszik a sok "ma", amely szintén nem a szokványos módon szóismétlésként hat, hanem csak ráerősít a mondanivalóra: a "ma" örömére. Kicsit olyan "carpe diem" hangulata lesz tőle az olvasónak. Viszont az "alkony"-ból nekem sok egy kicsit - ott épp a szóismétlés jön elő nekem.
Mindezzel együtt számoma élmény volt ez a vers. |
|
|
|
|
|
|
