| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: Keresztre feszítve |
|
Willo
Hát feltettél a keresztfára!
S én csüggök rajta mozdulatlan,
Mert gyáva vagyok, s így csodára
Hiába várok szakadatlan.
Gyáva vagyok, mert úgy szeretlek
-szégyen, de jobban, mint Isten fiát-,
Hogy hiába szúrsz szeg-szavakkal,
Szívem mégsem döföd vele át.
Voltál apám, ha fájt az élet,
Kinek oltalmazó meleg lénye
Biztonság volt nekem, ha végre
Ráborulhattam a mellére.
S te? Te sem voltál mindig férfi!
Néha csak kivert, árva gyermek.
Kit megtanitott sorsa félni,
Mert ostoroztak, ütlegeltek.
Voltál szerelmesem, aki vad,
Őrjöngő vággyal mart és tépett,
S az, aki gyöngéd szavaival
A pénzénél is jobban féltett.
Most én vagyok aki szomorú,
Szelíd tekintettel néz le rád.
Fejemen a töviskoszorú
A bőröm mélyébe belevág.
Tehetsz bármit! Verj be új szeget!
Nem fáj semmi! Hisz a koszorúmnak
Mindegyik ágát te fontad meg.
Ezért hát, az Isten áldjon meg.
Szeretlek.
|
Ideje: Március 19, hétfő, 22:21:01 - Veva
|
|
| |
|
| "Keresztre feszítve" | Belépés/Regisztráció | 3 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Keresztre feszítve (Pontok: 1)
Netelka (sarhelyi@invitel.hu) Ideje: Március 21, szerda, 11:42:16
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Már másutt is olvastam ezt a verset és ott is elismeréssel szóltam róla. Gyönyörű, átérezhető sorok.
Ha elfogadsz mégis egy apró észrevételt: az utolsó vsz.-ban a "koszorúmnak" elé én nem tennék névelőt, és a "fontad meg/áldjon meg" helyett is mást írnék. Valahogy így gondolom:
mindegyik ága rólad üzen,
Ezért hát, áldjon meg az Isten." A "szeretlek"-et is elhagynám - minden, amit előtte elmondasz, ezt üzeni. |
|
|
|
|
|
Re: Keresztre feszítve (Pontok: 1)
Lacoba Ideje: Március 21, szerda, 19:26:14
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Lehet, hogy tévedek, de nem igazán olvastam még tőled verset. Érdekes, hogy mindjárt a mazsolázóban találkozunk. Nos először az összbenyomásról: Jó benyomást tettél rám a verseddel, képi hatása, gördülékeny mondanivalója szépen követhető. Kicsit egyszerű, sokszor közhelyszerű mondatalkotásod nem érzem zavarónak.
Viszont. Nem tudtam felfedezni a szótagok számán és a rímeken kívűli rendszert a versben. Nem nyilvánvaló előttem, miért kényszerítettél bele szótagszámegyezőséget, ha azok nem nem a verstani alapok szerint következnek, sőt kicsit megzavarják kifejezésmódodat. A rímek esetében is ezt észlelem. Aztán az utolsó versszaknál már erre sem figyeltél, mert a rímképlet is megbomlott. Ezek a kényszerek több esetben hoztak hibákat a versbe:
Hát feltettél a keresztfára! (a "Hát" bizony beleborzad a kezdésbe. Nagyon az elején azt mondta nekem a tanítóm: A hát az hátul van, azzal sosem kezdjük a mondatot. Túl ezen - ha már ezzel bekezdteted, utána vessző jár)
S én csüggök rajta mozdulatlan, (az én fölös, mert már előtte éppen tettek fel oda. Mellesleg ezzel is van kis bajom, mert nem egyszerű feltételről van szó)
Mert gyáva vagyok, s így csodára
Hiába várok szakadatlan. (az így nem helyes mert nem így, hanem azért)
Gyáva vagyok, mert úgy szeretlek (Talán nagyon, nem úgy)
-szégyen, de jobban, mint Isten fiát-, (szégyen elé és a végére nem kötőjel, hanem gondolatjel dukál)
Hogy hiába szúrsz szeg-szavakkal,
Szívem mégsem döföd vele át. (Hogy nélkül a leg-je a versnek. Ezért érdemes egy verset megírni)
Voltál apám, ha fájt az élet,
Kinek oltalmazó meleg lénye
Biztonság volt nekem, ha végre
Ráborulhattam a mellére. (A legjobban rendben lévő versszak, de nem jött át miért ez jön az előző után.???
S te? Te sem voltál mindig férfi!
Néha csak kivert, árva gyermek.
Kit megtanitott sorsa félni,
Mert ostoroztak, ütlegeltek.(megtanított hosszú -Í-, de megint nem le
A hozzászólás folytatása... |
|
|
|
|
|
Re: Keresztre feszítve (Pontok: 1)
Tithonos Ideje: Március 21, szerda, 19:34:01
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Hogy hiába szúrsz szeg-szavakkal,
Szívem mégsem döföd vele át.
Versed figyelemreméltó…
Viszont az idézett kettő sor – és minden krisztológiai vitát elkerülendő – hiba, hiszen Krisztus szívét nem szeg/szög döfte át, hanem lándzsa. Természetesen ez Te is tudod, de itt mégis zavarossá vélik a Krisztus-analógia, amelyet igyekszel a versen végigvezetni. Tudom, magad nem azonosítod Krisztus alakjával, de a párhuzamban ez ettől függetlenül is hiba.
És talán nem is szerencsés profanizálni szent dolgokat, hiszen a párhuzam az Istenre is kiterjed, és ha az isteni párhuzam egy ’könyörtelen szerelmesre’ terjed csak ki, akkor erőtlen az egész allegória. John Lennon a John és Yoko balladájában már eljátszott a profán ember keresztre feszítésének momentumával, tehát a téma analogizálása nem új. És talán nagyböjtben nem is szerencsés…
Versed formailag ingadozó, elsősorban a legegyszerűbb szótagszámláló formát követi, hiszen az időmértékek vizsgálatakor nagyon kevert lábakat lehet találnom spondeustól tribrachisig amphibrachis kólonnal bezárólag…
Azok a legjobban sikerült soraid, ahol a kilenceseid 5/4 ütemképletnek felel meg…
|
|
|
|
|
|
|
