| Küzdőtér |
|
|
|
 |
kerlac: Heti beszéd IV. |
|
Az elmúlt hét két legfőbb eseménye valójában nem is a múlt héthez kapcsolódik.
Újnak számító Fullextra rovatunk, a Mazsolázó díjkiosztójára került sor.
A három nyertes természetesen könyvet illetve könyutalványt kap - mi más illene a kulturális portálhoz?
A másik hír a Fullextra grandiózus, négy naposra tervezett, salgótarjáni találkozója.
Bőséges program, szállás és ételválaszték áll rendelkezésünkre, nekünk csak oda kell jutnunk időben.
Az előző számban indult kísérlet -úgy gondolom- nem vallott kudarcot, ezért folytatódik.
Felhívom szíves figyelmeteket, hogy ezek impressziók, nem tekinthetők verselemzésnek!
A Valentin-napot ölelő hét egyik önkényesen kiemelt alkotása
Paulus: Aranyfonál
című verse.
Kezdet és vég egyetlen költői íven, szinte kihívóan rövid sorok jellemzik a művet.
Akár egy kínai írásjel; folyamatos, pontos ecsetvezetéssel teljes képet rajzol a szerző.
"Mint szirtfal, amit ostromolt
időtenger s leomolt;
úgy voltam itt."
Bár a versszakok nem tekinthetők haikuknak, azok hatása mégis érezhető.
A mű vége, akár az időtlen hit, a befejezettség érzését sugallja:
" s mint szép, színes kelmén
aranyfonál
úgy vagy kedvesem egy velem,
s már nem bont ki senki sem,
csak a halál."
A másik kiragadás szintén vers:
Ovobacsi: Ti, háztetőkről lecsorgó...
Ebben a műben a költő időutazást él át. Az esőben saját érzéseit személyesíti meg:
"Ti, háztetőkről lecsorgó
Langyos, finom érzéseim"
Képzeletben visszatér a gyermekkorba, ahol szabad:
"gyermekkorom
Rácsos ágyának ölében"
Gondtalan, örömteli:
"Megkopott pázsiton labdát
Hajkurászó pattanásos
Kamasz..."
Álmában elhagyja a maskarás jelent, ahol ő is csak egy szereplő, és visszatér a kezdetekhez:
"Az anyaméhben ébredek..."
És végül: Lonszi: Döbbenet
Valóban a döbbenet erejével hat ez a pár sor. Szakadozott sorai szinte egyenként döfnek az olvasóba.
"Végzés" - már önmagában is végzetes szó, melyet így vagy úgy, de többen megélünk életünk során.
Távoltartási végzés - tőled nekem.
Mi fejezhetné ki jobban az elszakadás fájdalmát, mint a hivatalosan, végletesen hangzó kifejezés, szemben a "tőled-nekemmel", mely egy más közegben annyira odaadó is tudna lenni.
Darabjaira hullik, idegenné, értelmetlenné válik még az egyik legkedvesebb szavunk, a szeretet is, ha nem adhatjuk annak, akitől ébredt.
A vers végkicsengése még mélyebbre viszi az olvasót, temetői, téli csendbe burkol minket.
Kár is lenne minden fölösleges szóért.
A címben ott a döbbenet, amit a szerző érzékeltetni szeretett volna.
És ez épp elég.
A Főporta mostani számából egy írást emelek ki:
Piroman: Minek című versét.
Az írás stílusa azt sugallja, egy blues-t olvashatunk, mégpedig versként is tökéletesen értékelhető formában.
Refrénként tér vissza a kérdés:
"Minek jöttél,
minek is jöttél,
ha úgy is elvisz
a hajnali szél?"
Vajon gésát tart karjaiban a költő? Meglehet, hiszen a nőt, a Nőt - oly titokzatosság lengi be, mely kiismerhetetlen egy éjszaka alatt:
"nézel a fényben táncoló
lebegő porba,
ügyelve lágy szavadra,
pihemozdulatodra"
Az öröm kiált a vers végén:
"Nem mentél,
csak nem mentél.
S már nem visz
a hajnali szél..."
A remény, és nem a valóság álmodja ezeket a sorokat.
|
Ideje: Február 20, kedd, 21:54:03 - kerlac
|
|
| |
|
Vissza a kirakathoz
 |
|
|
|
|
| "kerlac: Heti beszéd IV." | Belépés/Regisztráció | 5 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: kerlac: Heti beszéd IV. (Pontok: 1)
- piroman Ideje: Február 22, csütörtök, 07:34:57
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Megtisztelő és meglepő is, hogy a Főportára kerültem. Az is megdöbbentett, hogy a versem kapott egy kis elemzést és azt kell mondjam, 3:1 arányban stimmel. (Ami kolosszális eredmény, tekintve, hogy a keletkezés körülményei ismeretlenek voltak Kerlac számára.) Blues, gésa-jelleg, kiismerhetetlenség: egy rövid sorozattal lekaszálta. A vége azonban szétágazik... Külön nézve az utolsó refrént: lehetne öröm. Elé olvasva a lemondó, a sorsnak önmagát megadó asszony képét, nos, nem az én sorsom lett... Hm..., ennyi... (Az a baj az élő költőkkel, hogy visszapofáznak. De ez átmeneti jelenség... :) Köszönettel: piroman. |
|
|
|
|
|
Re: kerlac: Heti beszéd IV. (Pontok: 1)
- kerlac Ideje: Február 22, csütörtök, 07:46:09
(Adatok | Üzenet küldése) | | Nekem öröm, hogy visszaszólsz. Bár a cikk elején fölhívtam a figyelmet, hogy nem verselemzés, amit írok, hanem impresszió, de ez nyilván csak kibúvó. :) Megpróbálom legalább egy-két, jelentősnek érzett műnél megállítani a pörgést egy kis időre, hogy több időt, figyelmet, gondolatot szenteljünk rá. Meggyőződésem, hogy sok írás megérdemli. |
|
|
|
|
|
Re: kerlac: Heti beszéd IV. (Pontok: 1)
- csizi Ideje: Február 22, csütörtök, 09:33:44
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Impresszióidat én is megköszönöm. |
|
|
|
|
|
Re: kerlac: Heti beszéd IV. (Pontok: 1)
- Eroica (ezüsttollacska@ t-online.hu) Ideje: Február 23, péntek, 21:14:45
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Köszönöm szépen, hogy egy versem és a Görögországról szóló úti-beszámolóm első része felkerült a héten a Főportára. Megtisztelő számomra. Nagyon sajnálom, hogy nemigen jönnek a visszajelzések. |
|
|
|
|
|
|
