| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Próza: khama: Üzenet holdfényben |
|
kerlac
A kíváncsi holdsugár az ablakon benézett.
Látta, hogy ébren fekszem, s álmatlanul a plafont nézem.
Keltett egy lágy szellőt, és illatfelhőt bocsátott rám.
Szememet behunyva próbáltam megfejteni mit érzek, mi történik velem.
Ismeretlen virágillat, vajon honnan jöhet?
Nyugalom szállt rám, mosoly bujkált az arcomon, vártam, és lebegni kezdtem.
Egy pillanat, vagy percek teltek el nem tudom.
Az illat elenyészett, s újra éreztem testem.
Hol vagy? Mi volt ez az illat, ki vagy Te? Kérdeztem a sötétséget.
Válaszként megint éreztem az illatot, a mosolyt s a lebegést.
Mintha szellő lebbenése fújná tova, ismét megszűnt az állapot.
Ne menj el, kérleltem a megmagyarázhatatlant, és ő visszatért hozzám.
Álmodom csak? Nem lehet, hisz teljesen éber a tudatom.
Beszélgess velem, kérlek. Mondd el ki vagy, mutasd magad…
Mintha felerősödtek volna az éjszaka neszei.
Bútor recsegett, padló pattant, konvektor susogott…
Megrettentem. Mit is akarok, és főleg kit látnék én, kivel találkoztam az éjszaka világmindenségében?
Az illat érkezése újra nyugalommal tölt el, s már nevetek előbbi rémületemen.
Ne haragudj, butaság volt a kérés és az ijedelem.
De tudod, tartunk az ismeretlentől, félünk attól ami emberi értelemmel nem fogható fel .
Csukott szemem előtt egy arc jelenik meg egy villanásra.
Férfiarc, és mosolyt küld bátorítón felém, nyugalmat ad, miközben távolodik, halványul az illat.
Jaj ne, ne menj el kérlek, maradj még.
Annyi a kérdés, és annyi minden ami megmagyarázhatatlan…
Marad. Felerősödik újra az illat.
Kinyitom a szemem. Biztos ébren vagyok még?
Nem alszom.
A szobában minden a helyén, a kedves békés lélegzetét hallom, csak jelen van még… Ő…
Nem tudom ki. De nem ártani akar. Jóságos, érzem…
Becsukom újra a szemem.
A gondolataim beszélnek hozzá.
Lassan, szinte vontatottan, mintha hipnózisban születnének fejemben a szavak.
Képek vetülnek lehúnyt szemhéjamra...független attól mit is gondolok éppen.
Gyorsak és filmszerűek a felvillanások, nem tudom megfogni őket.
Egy férfi, egy társaság, egy szoba.
Egy gyerek elesik a lépcsőn, valaki segítségül hozzá rohan.
Hangfoszlányok, de nem értem a szavakat.
Újra egyedül vagyok.
Ne, kérlek ne menj még. Semmit nem értek… kérlek segíts…
Visszatér, fokozatosan erősödő illattal.
Mintha azt akarná, aludjak végre.
De én nem akarok.
Éber vagyok, tele kérdésekkel, tudnivágyással.
Kérlek, mondd el mi történik velem?
Egyre vontatottabb a gondolati kérdés.
Ismét képek villannak fel, de nem tudom követni őket.
Homályos minden, elfolynak a kontúrok…
Reggel van.
Nem tudom melyik volt az a pillanat mikor elaludtam.
De ő itt volt.
Hogy kicsoda?
Nem tudom. De talán nem is fontos.
Talán üzenetet hozott.
Hogy mi volt az üzenet?
Nem tudom.
De ha ideje lesz emlékezni fogok, s megértem…
|
Ideje: Február 27, kedd, 19:37:47 - Khama
|
|
| |
|
Vissza a kirakathoz
 |
|
|
|
|
| "khama: Üzenet holdfényben" | Belépés/Regisztráció | 0 hozzászólás |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
|
