| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: a_leb: Nyári skicc |
|
a_leb
Ezer fok napon. Augusztusi rekkenéssel
sóhajtanak a fák, a föld halk szenvedést,
harangszó terül a házak fölött széjjel,
kutyám vonyít. No majd az éjjel
talán hoz némi enyhülést.
Lassan mozgok. Most minden gondolatban
benne van a múlt, a tegnap, a jelen.
Apró történéseken fennakadtam
ezer tövisággal csüngve rajtam
magam sem vagyok velem.
Nem látok, nézek. Óra, toll, írószertartó,
cédék, kazetták, színtelen szőnyegek,
befőttesüvegben összegyűjtött apró,
megnyitott ablakok, félig csukott ajtó,
rám leső alvó környezet.
Ugyan, kit érdekel az én belső világom
nyűge, szenvedése, belső kínjai,
mélyről, a valómból felétek kiáltom
úgy, hogy azt akarom, tinektek is fájjon:
...szeretnék... valamit... mondani...
|
|
| |
|
| "a_leb: Nyári skicc " | Belépés/Regisztráció | 4 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: a_leb: Nyári skicc (Pontok: 1)
- Attila61 Ideje: Július 23, hétfő, 16:33:07
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Sikerült! A skicc és a megszólítás is. Az idő teljesen átérezhető, szinte fáj. A cél teljesült, remek vers. Baráti jobbom! Attila |
|
|
|
|
|
Re: a_leb: Nyári skicc (Pontok: 1)
- szemilla (szemilla@citromail.hu) Ideje: Július 26, csütörtök, 09:12:53
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | ehj, be jó ez! nem mintha olvastam volna tőled olyat, ami nem tetszett, de ez most telibetalált. "magam sem vagyok velem"... mégis mosolyogni támad kedvem, mert ugyan miért kellene hogy mást érdekeljen, mi van bennem? engem sem érdekel, mi van másban, mert mihelyst érdekelni kezd, rájövök, hogy úgyis csak annyit látok belőle, amennyit megenged, hogy lássak, és aztán az sem biztos, hogy én azt látom, amit kellene, mert ugyebár az én szemem már szelektíven lát, és lehet, hogy rosszul szelektál. de emlékezni jó, mondjon bárki bármit, mert mi vagyunk az emlékeink, különben mintha soha nem is lettünk volna. csak ez a mondani valamit kényszere... csak ez ne lenne. csak hallgatni csendben és érteni mindent... ehj, akkor béke lenne kint és bent, belesimulnánk a világba, mintha valóban része lennénk, de ránk zárul a test, s belénk szorul, hogy lélekből vagyunk. |
|
|
|
|
|
Re: a_leb: Nyári skicc (Pontok: 1)
- pirospipacs Ideje: Július 28, szombat, 16:32:42
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | A meleg csak ráadás, és ráfogjuk saját nyűgűnket is. Ismerős, a rengeteg kacat ami jelentéktelen, mégis velünk van, mert valami kell, hogy velünk legyen, amikor senki sem figyel ránk. Ma is nagyon aktuális ez a versed, kedves aLéb. :) Valahogy hasonlóképpen vagyok, talán a meleg teszi. :) Örülök, hogy itt is olvashattam, a Csöndes érintés című könyved egyik remek versét. Gratulálok a kirakathoz! pipacs |
|
|
|
|
|
Re: a_leb: Nyári skicc (Pontok: 1)
- doszke Ideje: Július 31, kedd, 12:46:04
(Adatok | Üzenet küldése) | annyira találó érdekes az írásod, hiszen olykor, de sokszor érezzük, úgy, hiába vannak körülöttünk mégis, hol van önmagunk.gratulálok versedhez:üdv:doszke
|
|
|
|
|
|
|
