| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: Trendo: Téletűdök Magánytanyán |
|
Trendo
Gonosz játékot űz az óra.
Alig múlt négy, s már lement a nap.
Vackán fáradtan végigdűlt már,
arcára húzva a felhőkalap.
December van már, hát korán sötétül…
Szemeim alatt is árnyékok ülnek.
Valahol egy közeli tanyán
bánatosan hegedülnek.
- Zsolt lesz az, a szomszéd fiú!
Szerelmes szíve hol víg, hol szomorú,
most úgy hallom, barnán borong…
Felkelt a Hold, a színezüst korong,
halovány fénye a kertben vándorol,
a fürdőben a masina éppen mángorol…
Bár ez nem mángorló, hanem „centrifúga”,
és nem is Zsolt zenél, hanem a kishúga,
mert Zsolt a lány után a városba költözött…
A kert most fehérbe öltözött.
Várakozó szívű menyasszony talán?
Hogy elrepült már e furcsa délután!
Fel kéne teregetni a mosott ruhát,
inni egy pohár bort, úgy írni tovább…
(rezignált bölcselkedés)
Tűnt emlék, hogy az ember ifjú volt,
s mámorító rímeket vágyból ontott,
miközben a csalitban kóborolt.
Forró szavát nem hallgatta más,
szelíd Echo rá nem válaszolt,
csak a patakvölgy és a vízmosás,
a zúgó tölgyes, mely körötte volt.
Vajon miért nem hágott a csúcsra fel?
S a szél szárnyára bízva sok dalát
a messzeségbe mért nem küldte el?
Csüggedt a válasz, nagyravágyást
sugalló kérdést meg sem érdemel:
A pásztor, bizony, nem törhet magasra,
míg a birkanyáj a völgyben lent legel!
(nosztalgia lefekvés előtt)
Fagyba dermedt a hajdan dús mező,
a kórókat mind belepte a dér.
Színpadképből kilépett főszereplő:
szerelmem, hát hova lettél?
Nem látom arcod, kecses termeted,
mely szelíd volt, mint a lankák…
elszállt a nyár, mint a pillanat;
a csízek, a búbosbankák
fészkük körül már nem zajonganak…
Lecsavart lámpás a bús tarló felett
a vándorlásba fáradt téli nap.
Csak a loncsos tehenek dagasztják
unottan a fekete sarat;
a dühödt aszály apasztotta kútban
itatni való víz alig maradt…
- Keresni kéne új mezőt, legelőt,
hazát! - sóhajt a vén pásztor,
majd csüggedten legyint.
- Leszállt az este, ballagjunk haza!
Eltelt egy hosszú nap megint.
(begyújtás kéziratokból)
Fürge láng fut végig a sárgult lapokon.
Felizzanak a verssorok az ódon papíron.
Tűnődve, tépelődve egyre bámulom,
hogy porlik hamuvá sok régi érzelem.
Párszáz vers, tán tízezer sor… izzó életem.
Kéményen száll el a keserű füst,
ám gyöngyözni kezd a tűzhelyen az üst,
lesz meleg víz nemsokára…
és tán kezet-arcot fényesre sikálva
kezdhetek majd egy új életet!
Tisztán, egyszerűen, napról napra élni,
csak bele a világba, már semmit sem remélni,
elfogadván azt, mit nyújthat az idő,
a lét határán túlterjeszkedő
csalfa hírnévre ezentúl nem várva…
Egyenes derékkal, magányosan állva
mint a jegenye állt tanyám előtt,
mit kidöntött a szél, csütörtök délelőtt.
Ábrándok, szerelmek, isten veletek!
Apránként mindent már tüzemre vetek,
a hamvakat a szél messzire sodorja.
Véget ér egy költő halotti torja.
|
|
| |
|
| "Trendo: Téletűdök Magánytanyán " | Belépés/Regisztráció | 8 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Trendo: Téletűdök Magánytanyán (Pontok: 1)
- Anna1955 (anna.lorinczi.l@gmail.com) Ideje: December 24, hétfő, 05:17:54
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Gyula!
Ezek a versszakok, mélyen megrendítik az olvasót, pedig könnyednek próbálnak mutatkozni, de nem azok.
A hangulat, amely körüllengi a szavakat, annyira meghatározó, annyira magára ismerhet az ember a merengésben, a sorsról.
Az idő múlása egyszer csak ránk tör, és felteszi a kérdéseit. Elértük-e amit el kellett volna érnünk, megéltünk-e mindent amit meg kellett volna élnünk?
A válasz - úgy gondolom - a legtöbb esetben, nem. De amit igen, azért viszont be kell látni, hogy érdemes volt és lesz, megélni minden pillanatot.
Köszönöm az élményt.
Szeretettel ölellek: Anna :)) |
|
|
|
|
|
Re: Trendo: Téletűdök Magánytanyán (Pontok: 1)
- pirospipacs Ideje: December 27, csütörtök, 15:44:01
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Szeretem, hogy érezhetően játszi könnyedséggel írod a verseidet, mégis remek. Ez a "csokor" különösen tetszik nekem. Örülök, hogy újra olvashattam. Elismerésem, kedves Trendo. :)
pipacs |
|
|
|
|
|
Re: Trendo: Téletűdök Magánytanyán (Pontok: 1)
- lena1 Ideje: December 27, csütörtök, 19:12:15
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Mennyi ismerős, átélt emléket elevenített fel bennem ez a szép vers-csokor kedves Gyula!
Szeretettel.
Lena |
|
|
|
|
|
Re: Trendo: Téletűdök Magánytanyán (Pontok: 1)
- trendo (trendo@citromail.hu) Ideje: December 30, vasárnap, 09:33:23
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Lányok, köszönöm szépen elismerő szavaitokat! |
|
|
|
|
|
Re: Trendo: Téletűdök Magánytanyán (Pontok: 1)
- Teru Ideje: December 31, hétfő, 21:51:05
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Ez a minden idők kedvenc Trendo verse, nem győzök betelni vele. Gratulálok a kirakathoz, kedves Gyula! Méltó helyen van.
Szeretettel, Teru |
|
|
|
|
|
Re: Trendo: Téletűdök Magánytanyán (Pontok: 1)
- piroman Ideje: Január 04, péntek, 10:04:30
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Ha veszítünk, azt is csak szépen szabad. Gratulálok, Tesó! |
|
|
|
|
|
Re: Trendo: Téletűdök Magánytanyán (Pontok: 1)
- aranytk Ideje: Január 06, vasárnap, 22:02:46
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Szeretettel olvastalak, Mester. A záró szavak különösen megrendítettek. Ez egy hatalmas írás! Gratulálok, Gyula! Itt a helye! |
|
|
|
|
|
Re: Trendo: Téletűdök Magánytanyán (Pontok: 1)
- haaszi Ideje: Január 08, kedd, 13:53:52
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Remek vers. Nagyon tetszett! |
|
|
|
|
|
|
