| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Próza: szellzsofi: Egy pillanatra |
|
szellzsofi
Megálltam az idő mellett. - Hajoltál már le valakihez? - Ott kucorgott a padkán, kezét begyűrte mellei és lábai közé. - Vártál már valakit? - Féltem attól, hogy rám néz, nekem meg gyorsan el kell kapnom a tekintetem. Mindig ezt csinálom. Megyek az utcán, szorongatom a táskám, dúdolgatok valamit, de ha valaki meglát, akkor szétrebbenek belül. Mint a galambok a téren, pedig nem szeretem őket. Megtanultam félretenni a többesszámot, a párosat, a páratlan tömeget. - Nem én vagyok. - Néztem az időt. Különben nincs órám, ha volt is, mindig elveszítettem. Nem az időt, az órát. Ő lassan ringatózott a gazok mellett, lába meztelen, poros. Volt. - Nem tudom a neved. - Arra gondoltam, hogy gyerek. Ezt szokták mondani. Gyermek még az idő. Nem felelős értem, én vigyázok rá. - Mi a baj? - Úgy odamentem volna, hogy átöleljem, magamhoz húzzam, belélegezzem az illatát, hogy tudja, itt biztonságos. Itt van helye. - Senki vagyok. - Nem segítettem. Nem hajoltam le. Pedig. - Szerettél már? - Nincs időm ilyesmire. - Szeretlek ---
|
|
| |
|
| "szellzsofi: Egy pillanatra" | Belépés/Regisztráció | 3 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: szellzsofi: Egy pillanatra (Pontok: 1)
- LEKA Ideje: Február 22, péntek, 22:15:25
(Adatok | Üzenet küldése) | | Zsófi! Ez őrülten jóóóóóóóó. Nagyon tetszett:) és csavart bennem is...valamit, én se tettem, amit...megtehettem volna. |
|
|
|
|
|
Re: szellzsofi: Egy pillanatra (Pontok: 1)
- Anna1955 (anna.lorinczi.l@gmail.com) Ideje: Március 01, péntek, 04:38:53
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Tömör, és mégis sokat elmond. Azt hisszük, hogy mindig lesz, van nekünk. De aztán egy reggel rájövünk, hogy soha nem volt. Örülök, hogy olvashattam. Szeretettel: Anna :))) |
|
|
|
|
|
|
